sz elej n t redez tompa sz n levelek hullnak a f ldre, a fedelekre. A reggel friss t, a j kedv al hagy, tomp n ragyog arcok n znek a f ldre ov lis karik kba.
A harmatos ablak vegek visszak sz nnek, jelzik, hogy a vil gh rekb l hallott minden vesztes g s puszt t s val s g, nem szenz ci . Sorsd nt t ny minden t rt net, nem csak a r szletekre, hanem az eg szre r villant a vesz ly. Gyermekek szenvedik a sz l k v tkeit, viselni fogj k majd az unok k is s mondogatni: akkor kellett volna m sk nt tenni, hogy most jobb legyen. Csal dok v ls ga – most m r nem biztos semmi – sok felesleges rohan s, munka v gvesz lybe visz, fesz lts gbe sodor, megv ltoznak az arcok, a szemek s vel k egy tt minden megv ltozik. Ezt hozza a b lcs ben ring balsos s ezt hozz k az let z t fanyarr tev h tramaradt esztend k.
Az rt im dkozom az egyre hosszabb szi jszak kon, hogy meg rtsem a l t teljes bonyolults g t, s megtanuljak t prengeni az emberek helyett, akik nem a j v ben, nem az ut dokban l tj k a beteljes l st, hanem a fog kony, de kev sb rz keny jelenben, a kikezdhet k pess gekben, a sz k l t s s nagyon hi nyos tud sban, ebben a sz zadban, melynek nagy j v t j soltak, de egyre kevesebb a rem ny, hogy az g retek val ra v ljanak. A megb k l sek helyett naponta gyarapodik az ellens gek t bora.
Az rt im dkozom, hogy er s dj n ebbe a sz zadba vetett bizalom, a gyermekmosoly, a sz l mosoly. Legyen tavasz, mely j hajt sait adja az embereknek, j gait, melyek levelei s vir gai gaznak sz t a jobb vil g rt harcol emberis g k z tt.
Elek Gy rgy