Legyél aki vagy – ez a mottója az idei Csillagpont Református Ifjúsági Találkozónak, Kárpát-medence legnagyobb református ifjúsági rendezvényének. Közel száz program várja a fiatalokat négy napon keresztül a rendkívül színvonalas rendezvényen.
Az ősi zsoltár ma is aktuális igei üzenete fogadta a fesztivál résztvevőit a nyitó istentiszteleten. Biró Szabina mezőtúri diák csángó imádsága és gyönyörűen csengő hangja már előrevetítette azt, hogy Isten akar szólni jelenlevőkhöz. Mészáros Kata és Ábrám András, az est házigazdái, bemondói, kedvesen, jókedvvel próbálták fokozni a hangulatot és megtalálni a közös hangot a nagyszínpad előtt elhelyezkedő közönséggel. Ezután átadták a szót Bölcskei Gusztávnak, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspökének, aki elmondta, hogy olyan faluból származik, ahol szinte csak reformátusok éltek, éppen ezért meg volt győződve akkor arról, hogy a világon mindenki református. Aztán amikor felnőtt, nem okozott csalódást az, hogy nem így van, mert az ember megtalálva a kapaszkodót el tudja viselni a másikat, anélkül, hogy veszítene önazonosságából. Nem szabad vesződni, fölöslegesen aggódni a kilétünk miatt, de közömbösek sem lehetünk, mert fontos tudni azt, hogy kik vagyunk. Fontos, hogy mindenki találja meg önmagában azt, akinek Isten látja. Besztercei András nagykúnsági esperes szerint a város is szívesen látja és nézi a csillagpontosokat, akik egészen másképpen viselkednek, mint más fesztiválozók. Ez már az első órákban megmutatkozott. A 133. Zsoltár szavaival hívta fel a figyelmet a testvéri szeretetre és arra, hogy egymás hite által épüljenek. „Itt vagyok Istenem, hogy tegyem akaratodat”, énekelte és vallotta a Csillagpont Band és vele együtt a gyülekezet is az igehirdetésre készülve.
Isten tudja, hogy ki vagyok, mégis szeret
Az előfohász után a 90. zsoltár sokak által ismert szavait adta tovább az igehirdető Thoma László, a Budapest-gazdagréti református gyülekezet lelkipásztora. Majd a szép számban megjelenő fiatalok arcát kutatva elmondta, ő ugyan mosolyokat, vagy éppen keserűséget láthat a külsőn, de Isten a szívet nézi, és mindent lát.
Isten örökről fogva létezik, és vannak tervei a keretek közé szorított emberrel. Ijesztő lehetett a legősibb zsoltár pára hasonlata, mégha a fiatalokat nem is igazán foglalkoztatja, jó ha tudjuk, ez nemcsak az idősek fontos kérdése. Nagyszerű dolog lehet azt tudni, hogy a teremtő, gondviselő, örök Isten mit gondol rólam? Megért engem, látja fiatalságomat, csalódásaimat? Egyértelműen mondhatjuk, hihetjük, tudhatjuk a választ: igen. És még valami fontos. A legfontosabb! Isten szeret, elfogad és szeret úgy, ahogy vagyunk. Sőt annak ellenére, hogy olyanok vagyunk, amilyenek vagyunk. Ez a lényeg! Az evangélium szíve!
Hozd meg életed legfontosabb döntését, higgy, újítsd meg, erősítsd meg vele kapcsolatodat, válaszolj erre a szeretetre. Légy nyitott, hogy Ő hasson rád! Ne maradj közönyös! – buzdított az igehirdető. Törődnünk kell Isten hívásával, mert ez a mulandó ember egyedüli esélye megragadni az örök szeretetet. Mi a te válaszod?
A prédikációt követően, rögtön meg is kérdezte ezt Ifj. Csomós József a csillagpont főelőadójától, aki őszintén és a tőle megszokott humorral fűszerezve elmondta, ő annyira a tettek embere, hogy Jézus tettéről valamikor elfeledkezik. Minden problémám abból fakad, hogy nem fogadom el, szeretve vagyok. Majd én megcsinálom! – mondjuk, pedig Ő előbb szeretett minket, amikor még bűnösök voltunk. Elfogad, sőt szeret.
Nem tesz ez a tan minket túlságosan könnyelművé? Kérdezhetnénk a 450 éves Heidelbergi Káté 64. Kérdésével. Nem, mert lehetetlen, hogy azok, akik igaz hit által Krisztusba oltattak, háládatosság gyümölcsét ne teremjék. Ő elfogad úgy ahogy vagy, gyere hozzá, és az Ő jelenlétében úgy is megváltozol. Erről szólt egy református fesztivál elején az Isten hozott.
