Pándi Beáta tanitónő búcsúzott osztályától. Öt év izgalmas, érdekes, mozgalmas közös munka után ősztől már egy másik teremben sajátítják el a tudást a gyermekek, lelkileg és fizikailag is közel marad Betti tani a gyerekekhez.
Csütörtökön a Kálvin házban tartották meg az „átballagási” ünnepséget. Póti Eduárd iskolaigazgató köszöntésében nem tartotta relevánsnak a ballagás szót használni, mert egyrészt tényleg csak átballagnak a gyerekek egy másik osztályba, másrészt ballagni még ezeket a gyermekeket még nem látta ballagni, csak pörögni. A humort nem mellőző köszöntés után Varga Szilárd Csaba iskolalelkész Mózes életét hozta példaként: közös hegyeken át vezető vándorlás, kirándulás után át kell adni a stafétabotot.
A gyermekek nagyon ügyes zenés-szöveges műsort adtak elő. Az öt év alatt egyéniségük, jellemük nagyon szépen kifejlődött. Öröm volt hallgatni és látni az egyre inkább összehangolódó, egyéniségektől nyüzsgő csapatot, aki egy álomért élnek:
Nagy a világ, az égig ér
De van ez a föld, ami kezünkbe fér
Itt nevet a nap sugara ránk
Rajzol egy pályát a deszkapalánk
És a tél, és a nyár, és a fák, az akác
És a kert, és a ház, és a házból a srác
Te meg én, ugye szét soha nem szakadunk?
Gyere mondd, hogy a grund mi vagyunk
Álljunk bele ha kell, bármi jöjjön is el
Legyen szabad a grund!
Véssük ide ma fel, hogy megmarad ez a hely
Vagy egyszer belehalunk!
…
Ez a pad, ez a fal, ez a pár farakás
Ez a dal, ahogy nő, ez a szívdobogás
Ez a jel, innen el soha nem szaladunk
Gyere mondd, hogy a grund mi vagyunk
…
M’ért félnénk? M’ért élnénk, ha nem egy álomért?
M’ért félnénk? M’ért élnénk, ha nem egy álomért?