,,Sokféle szándék van az ember szívében, de csak az Úr tanácsa valósul meg.” (Péld 19,21)
Tisztelt egybegyűltek! Kedves vendégek, szülők, tanárok és ballagó diáktársaim!
Ember tervez, Isten végez! Gyönyörűségesen gyötrelmes pillanatok ezek, hiszen senki nem gondolta, hogy az online oktatás, járvány és a szomszédban dúló háborús borzalmak után, az utolsó pár méteren nehezen látni a fényt az alagút végén!
Minden a feje tetejére állt, bizonytalanság, kilátástalanság és miértek sorozatai azok, amelyek most szívemet és ballagó társaim szívét átjárják! Tudjuk, hogy nincs olyan út, ami egyszer ne érne véget!
Hisszük, hogyha Isten ezt a helyzetet jónak látta, akkor lesz még jobb is.
Engedjék meg, hogy egy rövid bibliai történettel példázzam valamennyiünk helyzetét. A háborgó tenger története releváns. Jézus a tanítványaival van, hajóba szállnak, hogy keljenek át a túlsó partra, azonban Jézus elaludt és vihar csapott le úgy, hogy a tanítványok veszélybe kerültek. Felébresztették a Mestert, aki ráparancsolta a hullámokra, csendesség lett, majd ezt kérdezte tőlük: ,,Hol van a ti hitelek? ”
Nem egyszerű átmenni a túlsó partra, hit nélkül szinte lehetetlen. Az út olykor tartogat váratlan fordulatokat: Nagycsütörtököt és Nagypénteket, covidot és sztrájkot, sírást és nevetést. Szilágyi Domokosnak van igaza: ,,nehéz az út a megismeréstől a felismerésig.” A tanítványok a viharok ismerői voltak, hiszen már számos próbán keresztül mehettek, most mégis elbizonytalanodtak addig, amíg rá nem eszméltek arra, hogy Ő a vizeknek és a szeleknek is parancsol! Ez a hit kell számunkra is, hogy majdan egy életútra visszatekintve elmondhassuk: ,,megtettünk mindent, jó és hű szolgái voltunk az Úrnak, a hitet megtartottuk, tálentumainkkal jól sáfárkodtunk, családunknak, közösségünknek és nemzetünknek csak a javát szolgáltuk. ” Eddigi utunk nemcsak a tanulás szolgálatában állt! Ott voltunk a karitatív tevékenységeken, a közösségi munkában, ott voltunk a sportban, ott voltunk a versenyeken a legjobbak között! Ott voltunk a templomban és az iskolában!
Köszönjük az osztályfőnökök és a tanárok tudást és tartást nyújtó munkáját. De nem utolsó sorban köszönet és hála a szülők és a nevelők gondoskodásáért, támogatásáért!
A középiskolás életútnak egy kitüntetett megállóhelye éppen most zajlik a szemünk előtt, iskolánk zászlajának átadása. Jelképes pillanat ez, mint ahogy az volt ezelőtt egy évvel is. Akkor mi vettük át az előző generációtól, s most itt állunk, hogy átadjuk a zászlót s vele együtt mindazt a felelősséget, amerre ez kötelez. Ti veszitek át a mi helyünket, mely kötelességgel és bölcs döntésekkel jár.
De ne feledjétek, hogy az iskolai tanulmányok csak az egyik része életünknek. Az emberi kapcsolatok, az empátia és az alázat mind olyan tulajdonságok, amelyek nagyon fontosak az életben való boldoguláshoz. Léteznek láthatatlan tanítások is, amelyeket nem könyvekből tanultok, hanem a tapasztalatból és az életből merítetek……
Végezetül, jó tudni azt, hogy Isten az, aki tervez és végez a mi életünkben!
Madách Imre szavaival búcsúzom, ,,Mondottam ember: küzdj és bizva bizzál!”