A Példabeszédek könyvét záró 31. fejezet első nyolc verse egy anyai tanítás része, amely a Higyed János lelkipásztor által elmondott, anyák napi igehirdetés alapjául szolgált Szatmár-Kültelek Református Egyházközség anyák napja vasárnapján. A 8. vers, mint alapige az egész hónapot meghatározó üzenet, időszerű tanáccsal fordult az édesanyákon keresztül a gyermekekhez.
Király fiát tanítja az anya. Minden anya, királyfiát, királylányát szeretné bölcsnek, igaznak, tisztességesnek, boldognak tudni. Az anya bölcsessége istenfélelemből fakad. A Példabeszédek könyve, atyai jótanáccsal kezdődik: „Az Úrnak félelme feje a bölcsességnek…” (Pld.1,7a.) Ez egy elvi alap. Az anyai tanítás ennek gyakorlatba ültetése, megkoronázása. Az első hét versben két buktatótól óvja anyja a fiát. A bortól és az erkölcstelenségtől. Alkohol, feslett nők. Drog, szabad szerelem. Fokozhatnánk az aktuális jelzőket. Minél több hatalommal, pozícióval, címmel ranggal jár, annál veszélyesebb a leselkedő buktató a királyfiak és leányok számára. A 8. vers a mai anyákra is terheli a felelős szeretetet nevelő szolgálatát. „Nyisd meg a te szádat a mellett, aki néma és azoknak dolgában akik adattak veszedelemre.” Az elnémított, elnémuló Isten szava szerint szólni! A vesztébe rohanót visszarántani! Ez a nemes feladat, amelyet minden édesanya királyfi-királylány gyermekének megtaníthat. Az apai alapvetés az istenfélelem és az anyai cselekvés a megélés égi eredetű bölcsessége védheti meg vesztébe rohantától a királyt és a rábízottakat. A megfogadott szó, a szófogadás, Isten Szava szólása: zsoltárban, imádságban, intésben, beszédesen méri a királyfiak és leányok életútját. Egyre nagyobb csendben, mely veszedelembe taszít, egyre több anyai tanításra van szükség. Isten szavának szólására, élésére.
Az idén konfirmáló „királyfiak és királylányok” verssel, énekkel köszöntötték az édesanyákat és egy szál virággal köszönthették saját édesanyjukat. Mécs László költő közismert verse: „A királyfi három bánata” summázta az anyák napi megemlékezést.
