A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Nőszövetségének tagjai újkori történetük során, de különösen az utóbbi évtizedben gyakran találkoztak népes sokadalomban és imádságos közösségben. Minden ilyen alkalom lelki találkozás lett, éppen ezért őszinte reménység is a következő esztendő együttlétének megvalósításáért. Közismert oknál fogva az elmúlt évben elmaradt asszonyaink felsereglése. Minden bizonnyal kisebb, nagyobb sebeket elszenvedve.
Nehéz ilyenkor elfogadni a szívünkbe írt igét, amely arról szól, hogy „akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál…” (Róm 8,28). Éppen ezért dicséretes, hogy a szervezők ilyen bizonyossággal, ugyanakkor biztatással tervezik a gyülekezést. Mikor, ha nem ilyen félelmek között kell felfedeznünk a magunk erőforrásait, és másoknak is közvetíteni belőle. Azok, akik most megélik ezen üzenet igazságát, bizonyságot tesznek arról, hogy Isten „elhatározása szerint elhívottak.” Azért szükséges a teljes mondatot értelmeznünk, mert hajlamosak környezetünkben gunyorosan kezelni az üzenetet. Mi lehet a javunkra, kérdezik, amikor betegek lettünk, testvéreket veszítettünk el, kenyerünk volt veszélyben? Tudatosítani kell azt is, hogy azoknak, akiknek csupán irodalmi értékű a kijelentés, valóban kevésbé a jó szolgálatára való. Viszont, akikben éppen ilyen próbák között erősödik elhívatásuk hite és tudata, azoknak valóban mindenben áldásos lesz az életük.
Asszonytestvéreink összejövetele és közös istentisztelete, amint azt a választott igével is üzenik lényeges kiállás a keresztyén értékek mellett. Először is vállalják születésük adta helyüket a világban. Bármire is csábítana a megbolondított modern kor, ők akkor is gyermeket szülő, felnevelő édesanyák. Feleségek, akik a férfiakkal karöltve küzdenek egymásért és közös ajándékaikért. Nincsenek őszintébb könnyek, mint az édesanyáké, akik siratják az önmagukat megtagadó és megcsúfoló gyermekeiket. Sírnak őszintén, amikor elmaradnak az unokák, vagy eltiltják őket tőlük. Sírnak keservesen, amikor nézniük kell a hagyományos nemzet kereteit megostromolva, és a tagjait idegenekkel összevegyítve. Sírnak és mégis reménykednek!
Kedves Testvéreim! A bátor hitvalló szolgálat lesz a jövőben is a romlás ellenszere. Haladjatok ezen az úton, mert Isten ezen akar benneteket megáldani és életeteket megszentelni. Megköszönjük vezetőiteknek, gyülekezeti közösségeiteknek, minden tagnak kivétel nélkül az eddigi áldozatot, és kérünk titeket, folytassátok töretlen szeretettel.
A békesség kötelékében!
CSŰRY ISTVÁN püspök