A politikus is lehet hívő ember. Erdei Dolóczki István parlamenti képviselőt azért kérdeztem hitéleti dolgokról itt és a Harangszó Rádió műsorában, mert nála lehet tapasztalni leginkább, hogy nemcsak négyévente, kampányidőszakokban lelhető fel a templomokban. Ha csak teheti, rendszeresen jelen van az istentiszteleteken. Kötetlen, nem előre leegyeztetett témájú beszélgetésünket olvashatják az alábbiakban.
Honnan jön Erdei D. István? Milyen szerepet játszik a vallásos életében a család, a nevelés?
A Szilágyságban, Ilosvai Selymes Péter szülőfalujában, Selymesilosván születtem 1955-ben. `56-ban költöztünk Tasnádra, ahol nevelkedtem, szocializálódtam. Itt, majd Temesváron, a műszaki egyetemen végeztem iskoláimat. Villamosmérnöki diplomát szereztem, ezen a szakon dolgoztam 2000-ig, amikor az RMDSZ színeiben mandátumot nyertem, a választók jóvoltából. Két gyermekem van, fiam Csongor villamosmérnök, a kislányom Csilla most egyetemista angol-magyar szakon. Mind a ketten Kolozsváron élnek, én sokat töltöm az időmet Bukarestben, úgyhogy kedves feleségem igen gyakran tartózkodik egyedül Szatmárnémetiben a kiskutyájával. Hogy mennyire volt vallásos a neveltetésem? Egy ilyen hitéleti rovatban talán az lenne a megfelelő válasz, hogy nagyon is kemény, szigorú vallásos neveltetésben részesítettek szüleim. Nem egészen így volt. Megmondom őszintén, édesapám mivel, hogy sok mindenen keresztül ment, kezdve a háborútól a szovjet hadifogságig, egyféleképpen elrugaszkodott az egyháztól. Nem tagadta meg az Istenét, de nem volt templomba járó ember, nagy ünnepeken azért ott volt. Édesanyám gyakrabban járt templomba, próbált engem is rávenni arra, hogy kövessem a példáját. Én pedig apám fia voltam, mindent elkövettem, hogy inkább vele legyek. Gyakorlatilag akkor fordultam a vallás felé, amikor elkezdtem járni kátéórákra. Nt. Kulcsár István lelkipásztor volt az, aki voltaképpen rávezetett, a vallásosság nem abban merül ki, hogy minden nap ott vagy a templomban, és amikor kijössz, átvedlesz.
Ha jól tudom, édesanyjának egész más célja volt a fiával.
Igen, ő nagyon szerette volna, ha a papi pályát választom. Ettől nem is kerültem olyan messze, mert van közös a lelkészek és az én munkám között: mind a ketten olyan valamivel dolgozunk, amit eddig senki sem látott, én a villamos árammal, a lelkészek pedig a Jóistennel. Senki sem látta őket, de érezzük a hatását, a hiányát és a jelenlétét.
Jól értem, hogy a képviselő úr is úgy gondolja: a hívő élet nem korlátozódhat csak a templom falain belülre? Kívül is kell, látszódjon?
Csak akkor van értelme. Kívül is és belül is. Horváth István mondja: „minden, mi nehéz elmerül, miért maradjon a hit felül?” Életünkben, tettünkben, cselekedeteinkben is meg kell nyilvánulnia a hitnek. Én előbb voltam keresztyén ember, mint politikus, és ha befejezem a politikai pályafutásomat, akkor is keresztyén maradok. Van bennem egy fajta kritika a keresztényekkel, keresztyénekkel (már ez is egy kritika) szemben. Napjainkat is megkeserítik a felekezeti különbségek, a keresztyén ember először istenfélő kell, hogy legyen, akként kell, cselekedjen is és utána következzen csak a felekezeti hovatartozás, hiszen az emberiségnek csak egyharmada keresztény, a többiek lehet nem is sokat hallottak Urunkról.
Időszerű gondolatok ezek, nemcsak ökumenikus imahetek idején… A politika eléggé csúszós talaj. Az embereknek megvan a véleménye a politikusokról (a papokról is). És ez a vélemény nem minden esetben hízelgő. Hogyan lehet megmaradni egy keresztyén embernek politikai övezetben?
Térjünk vissza oda, hogy mi is a politika. Az ókori görögök városállamaikat poliszoknak nevezték. Mindazok, aki valamit tettek ezekért a kicsi városokért, közösségekért, politizáltak. Ha ilyen szempontból vesszük: az, aki kijelenti, hogy ő nem politizál, az is politizál, mert van véleménye. Hogy az egyház politizáljon vagy ne? Szerintem igen is, meg nem is. A mai egyháznak nem az a feladata, hogy aktív politikusokat küldjön politikai színtérre, hanem úgy nevelje az embereket, hogy azok majd a keresztyénség szellemében politizáljanak. Megtörténik az, hogy a politikus téved, az egyház ezt nem engedheti meg. Nem állhat ki politikai irányzat mellett, mert kiderülhet, hogy az emberek mégsem azt akarják. Az egyház olyan keresztyéni lelkületet kell, adjon a politikára vállalkozó embereknek, ami példamutató.
A Bibliában a király mellett mindig ott volt tanácsadóként a próféta, aki tolmácsolta Isten akaratát a király felé. A keresztyénség, mint eszme nem süllyedhet sem a liberalizmus, sem a konzervativizmus, sem a szocializmus, sem semmilyen más politikai ideológia szintjére, hanem mindegyikből a jót kell, kihozza.
Volt olyan ószövetségi időszak, amikor nem volt királya Izraelnek, mert azt mondták, hogy egyedül Isten a király, Jahve. Aztán rájöttek, hogy a földi élet mégis megkíván egy vezetést olyan ember személyében, aki Istenre hallgat. Isten az uralkodó, a király csak végrehajtott az Isten akaratát. Ott voltak valóban a próféták is, akik akár álomlátás után tolmácsolták az Isten akaratát. Ez volt a bibliai időkben. A 21. században talán egy kicsit másképp van, nagyon sok mindent figyelembe kell, vegyen a politikus, hogy megállja a helyét. De egy dolog biztos. Krisztustól egyszer megkérdezték, hogy hogyan lehetnek vezetők, Urunk válasza az volt: aki vezető akar lenni, annak szolgálnia kell. Az a politikai vezető, akiben nincs alázatosság, aki nincsen arra felkészülve, hogy szolgáljon, abból nem lesz jó politikus, eltűnik a politikai élet süllyesztőjében, vagy diktátorrá válik.
Itt újból vissza lehet menni egy szó gyökeréhez. A miniszter szó jelentése: szolga.
Akkor most vitatkozzunk egy kicsit az egyházi szolgaságon. A református egyház által használt kifejezés: a lelkész Istennek méltatlan, bár de hivatalos szolga. Politikusi mivoltomból kifolyólag azt mondom, hogy legyen a lelkész az emberek szolgája is. Nem értek egyet az önmagért való hittel, csak legyen én jóba az Úristennel és senki mással. Van ilyen is, az menjen el remetének. A lelkészeknek legyen az a politizálásuk, hogy embereknek is szolgának.
Az szolgál igazán az embernek, aki Istennek szolgája, és az szolgál igazán Istennek, aki embereknek is. Sokan félreértik Isten igéjét, parancsolatait. Ő nemcsak parancsolgatni akar, hanem éppen az embereknek akar jót… Ön, mint keresztyén politikus, felismeri-e a román politikustársaiban a hívőt?
Itt 405 emberről van szó, a képviselőház és a szenátus nem egyszerre, hanem bizottságokban dolgozik. Ezekkel a tagokkal alakul ki egy közvetlenebb kapcsolat. Az üléseken nincs alkalom arra, hogy közvetlen beszélgetéseket folytassunk. Természetesen vannak közöttük is olyanok, akikben megnyilvánul a keresztyénség. Tudni kell, hogy a regáti kollégák más értékrendből jönnek, ami inkább balkáni, bizánci, amit én nem akarok minősíteni. A lényeg, hogy más. Pl. az ortodox egyház számára nem annyira fontos az ifjúság nevelése, mint a nyugati egyházak számára. Számukra furcsaság az, hogy egy református vagy római katolikus gimnáziumba miért kell informatikát tanítani. Az ortodox egyház keretén belül is van nevelés, de ők inkább saját maguknak nevelnek embereket, nem a világnak. Ilyenkor aztán kiütköznek a különbségek, rácsodálkozunk egymásra. A politikusnak az a dolga, hogy ezen ellentmondásokat feloldja. Most már nem annyira gond ez, de régebben közelharcot kellett vívni azért, hogy a református iskolába legyen informatika osztály, a katolikusba biológia szak, mert ők az ún. vokacionális iskolákban ezt nem tudták ezt elképzelni.
Volt már olyan nehéz döntése, hogy előtte összetette a kezét és azt mondta: Istenem segíts?
Igen, volt ilyen. Én kampányban el szoktam mondani, hogy ne higgyenek olyan politikusnak, aki mindenhez ért. Az politikus nem polihisztor. Az RMDSZ frakciójában eleitől fogva igyekeznek témagazdák szerint tárgyalni dolgokat. Valaki ebben jártas, valaki abban, és mindig a szakemberre hallgatunk. Hogy egy példát mondjak, Varga Attilát a Királyhágómelléki Református Egyházkerület jelenlegi főgondnokát hadd említsem! Amikor arról volt szó, hogy kidolgozzák a vallásügyi törvényt, nekem is volt véleményem, de amikor ő azt mondta, mint szakember, hogy ezt így kell csinálni, lehet, hogy nem értettem vele egyet, de azt mondtam, ő ennek a tudója. Amikor költségvetési tételekről van szó, akkor pedig én szólok. Ellenzékiként nem kell mindig ellentmondani, de bólogatni sem, meg kell találni a középutat, ami tudjuk, hogy nincsen… Szükségünk van az Istentől kapott bölcsességre.
Tényleg örülök annak, hogy nemcsak kampányidőszakban, hanem máskor is rendszeresen jár az Isten házába. A beszélgetés során kiderült, hogy a figyel is a prédikációkra, jól elsajátította a bibliai gondolkodásmódot.
Ami a templomba járást illeti, legyen zárszóként egy humoros történet, mert az Úristen is azt akarja, hogy örvendezzünk. Én a Németi templomba járok istentiszteletre és Sipos Miklós tiszteletes úr bevezette azt a szokást, hogy minden alkalomra egy könyvjelzőt ad a jelenlévőknek, amelyen a napi ige van feltüntetve. Egy alkalommal azt mondta viccesen, hogy év végén összeszedi, lássa, hány könyvjelzője van az illetőnek. Sok más helyre is eljárok istentiszteletre, mert ilyen-olyan alkalomra meghívnak. Olyankor elmondom, hogy jelenleg a Németi templomban kellene legyek istentiszteleten, és ugye jó lenne, ha valami igazolványt adna a tiszteletes, mert Sipos Miklós (tiszteletbeli esperes úr) számon kéri tőlem. Egyszer erre egy fiatal lelkész elkomolyodott és azt mondta: Rendben megoldhatjuk, de jelenleg még nincs kerek pecsétem.
R.E