EURÓPAI PROTESTÁNSOK: EGY PERCES NÉMA CSENDDEL EMLÉKEZZÜNK AZ EGÉSZ KONTINENSEN A 100 ÉVE KIROBBANT I. VILÁGHÁBORÚRA
AUGUSZTUS 1-ÉN 12 ÓRAKOR IZLANDTÓL BALKÁNIG, PÉTERVÁRTÓL LISSZABONIG, HAMMERFESTTŐL ANKARÁIG
Az Európai Protestáns Egyházak Közössége, a GEKE hétfőn a dán fővárosban nyilvánosságra hozott közleményében felhívja az európai közvéleményt, s az egyházakat arra, hogy a 100 éve kirobbantott, addig nem látott borzalmas szenvedéseket magával hozó, milliók halálát okozó I. Világháborúra, s az áldozatokra egy perces néma csenddel emlékezzenek. „2014. augusztus 1-én közép-európai idő szerint 12 órakor egész Európában álljon le a munka és az élet rohanása egy percre Izlandtól Balkánig, Szentpétervártól Lisszabonig, Hammerfesttől Ankaráig”. (Koppenhága/Berlin – 2014. 06. 25. – eld.de; epd.de; – Dr. Békefy Lajos)
Központi megemlékezés német-francia csúcstalálkozóval
A központi emlékező istentiszteletet augusztus 3-án tartják az elzászi Gunsbachban a GEKE, az Elzász-Lotharingiai Protestáns Egyházak Uniója és az EKD (=Németországi Protestáns Egyház) közös szervezésében. A város közelében ezen a napon, a hartmannsweilerkopfi emlékhelyen találkozik majd Joachim Gauck német szövetségi elnök és Francois Hollande francia elnök.
Az I. Világháború 1914. július 28-án robbant ki Ausztria Szerbiának küldött hadüzenetével, ahol Szarajevóban 1914. június 28-án merénylet áldozata lett a Habsburg trónörökös. Ferenc Ferdinánd életét a szerb nacionalista Gavrilo Princip golyója oltotta ki. A négy éven át tartó háborús hadviselésben egyik oldalon Németország és Ausztria-Magyarország, a másik oldalon Anglia, Franciaország és Oroszország, majd később az USA alkotta a szövetségesi tömböt. Az első borzalmas világháború 17 millió emberéletet követelt. Ez volt az a hadviselés-sorozat, amiben a klasszikus ember-ember elleni küzdelmét felváltotta az ember-technika harca. Akkor vetettek be először mérgezőgázokat, páncélosokat, repülőgépeket, tengeralattjárókat, gépfegyvereket az ellenfél megsemmisítésére. És akkor teljesedett ki a háborús gyűlölet-propaganda is a médiák révén. A legtöbb katonai veszteséget Németország szenvedte el közel 2 millió áldozattal, Oroszország 1,8 millióval, Ausztria-Magyarország 1,5 millióval, Franciaország 1,3 millióval, Anglia 750 ezer katonával. A polgári áldozatok száma elérte a 6 milliót. A háború 1918 novemberében ért véget Németország és Ausztria-Magyarország kapitulációjával.
Hazánk trianoni traumája említés nélkül maradt – Balkán és Ukrajna nem!
A felhívás azon túlmenően, hogy emlékeztet ennek az európai „őskatasztrófának” az áldozataira, a kárvallott családokra, a hosszú ideig gyógyíthatatlan sebekre, a lelki traumát is érinti, de meglehetősen általánosan. Hiszen az a négy év alapvetően átrajzolta Európa térképét. Ennek lett áldozata hazánk is, területe kétharmadának elvesztésével, az azóta is elfogadhatatlan trianoni békediktátummal. A GEKE irat megemlíti, hogy bizonyos konfliktushelyzetek a mai napig rendezetlenek, elsősorban a Balkánon és Ukrajnában.
De a nyilatkozat – mint az elmúlt 90 évben oly sok politikai és egyházi megnyilatkozás – a megcsonkított Magyarországot említés nélkül hagyja, jóllehet az európai egyházi szervezetben ott vannak a magyar képviselők is, és teljességgel kizárt, hogy a szervezet felelős vezetői ne tudnának a trianoni traumáról. Vajon ez a hallgatás a magyar részvétel eredménytelenségének vagy az európai (egyházi és újabban EU-s) taktikázásnak tudató be, ami már közel 100 éve tart – ellenünkre? El lehet gondolkodnunk! Miként azon is, hogy az EKD honlapon olvasható igen sokrétű, gazdag szemléltető és ismeretfrissítő anyagban egyedül csak azt említik meg, hogy a Német Birodalom a versaillesi békeszerződés (1919. június 28.) következtében területének 13 %-át veszítette el. Az, hogy hazánk területének közel 2/3-a került más országokhoz, egyetlen szó említést sem érdemel! Még közvetve, utalásszerűen sem! Annyit jegyez meg mindösszesen a szemléltető, egyoldalú anyaggyűjtemény, hogy a békeszerződés széles kaput nyitott a revansizmus előtt, s jó részt ez volt oka a II. Világháború kirobbanásának.
Teológiai kritika – „igazságos háború”?
A GEKE-irat kritikusan szembesít viszont a protestáns egyházak és teológusok szerepével 1914-ben. Van is mit kritizálni, hiszen akkoriban sokan felelős egyházi és hatalmi pozícióban Istent és a háborút pozitív összefüggésbe hozták egymással. A nemzeti, olykor erősen nacionalista hangulatú egyházak a háború kitörését pozitívan üdvözölték, és teológiailag országuk részvételét „az igazságos háború” hamis tételével igazolták is. A békére, megbékélésre felszólító egyházi hangok visszhangtalanok maradtak a háborús propaganda harsogásában. A mostani kiegészítő anyagok között szerepel az, aminek címe: „Az egyházak és az I. Világháború”. Felidézi a trón és oltár szövetségét, a saját nemzet morális fölébe helyezését a másiknak, a szinte szent cselekményként, Isten előtti kötelességként ábrázolt, hirdetett haza-, és népvédelmezés hőstettét. A háború első hónapjaiban tele voltak a templomok, de ott nem békefelhívások, hanem a háborút támogató, igazoló beszédek hangzottak el. Istenért és a hazáért akár az egyéni élet feláldozásával is illett szolgálni.
A nacionalizmus bálványa sokakat elvakított
De voltak más hangok is, még ha gyéren is, mint például a svájci Barth Károly református teológusé, aki 1914-ben kritikusan állapította meg: „Hazaszeretet, háborús elszántság és keresztyén hit” reménytelenül szembe került ebben az összevisszaságban egymással. A kortárak között talán a svéd evangélikus érsek, Nathan Söderblom volt az, aki a legvilágosabban fogalmazott. Élesen és folyamatosan támadta, bírálta a nacionalizmus bálványát, hamis istenségét, ami feloldhatatlanul áll szemben Jézus Krisztus és az ellenség szeretetének az Istenével. 1914 szeptemberében felhívással fordult Európa egyházaihoz, álljanak ellen a gyűlöletnek és ellenségeskedésnek, s követeljék kormányaiktól a vérontás befejezését. A mennoniták és a kvékerek pedig megtagadták a katonai szolgálatot, ami súlyos börtönbüntetést vont maga után. A 2014-es megemlékezések sok alkalmat teremtenek az emlékezésre, az egykori „ellenségek” egymásra figyelésére. Hiszen a GEKE 94 protestáns egyházat képvisel, evangélikust, reformátust, uniáltat, metodistát és más kisebb egyházat. Ezekben az egyházakban közel 50 millió protestáns él és szolgál.
Van rendezni valója Európának velünk, s nekünk is Európával, meg magunkkal
Aki csak teheti, ismerkedjen meg az ekd.de honlapján (www.ekd.de/themen/material/erster_weltkrieg/index.html) a háttéranyagokkal, korabeli idézetekkel, időtáblázattal, a háború helyszíneivel, egykori és későbbi irodalmi reflexiókkal. A honlap emlékező istentiszteleti segédanyagokat is bőséggel közöl, meg programokat is, például a nemzetközi ifjúsági táborról, amit az emlékeztetés és a megbékélés jegyében tartanak. Lenne bár itthon is a megemlékezés méltó, állna meg a munka és az élet forgataga augusztus 1-én délben egy percre.
S lenne az egyéni, egyházi, nemzeti visszatekintés kritikus, de nem felejtő, nem feledtető, hiszen van még Európának is rendeznivalója e tekintetben velünk és nekünk is Európával, önmagunkkal, meg szomszédainkkal. Erre kötelez minket Ausztria-Magyarország 1,5 millió hősi áldozata, annyi könny és fájdalom, meg a nemzetcsonkító politikai diktátum. S mindezt azért is, hogy a nacionalizmus bálványát vagy kísértetét egyszer s mindenkorra ki lehessen gyomlálnia a lelkekből, az igazság magvait pedig elvetni a jövendő számára. Minden más csak méltatlan önkorbácsolás, ócsítás, megszégyenítő alku lenne. Márpedig ennek egyszer történelmileg és nemzetileg, egyházilag és egyénileg is véget kell vetnünk! Annak szellemében, Akire az emlékezés csendes percére felhívó GEKE irat is evangéliumi egyértelműséggel utal: „(Jézus Krisztus)… igazgassa lábainkat a békességnek útjára!” (Lukács 1,79).