„Így szól Czírus, a persa király: Az Úr, a mennynek Istene e föld minden országait nékem adta, és Õ parancsolta meg nékem, hogy építsek néki házat Jeruzsálemben, a mely Júdában van; valaki azért ti köztetek az õ népe közül való, legyen vele az Úr, az ő Istene, és menjen fel.” (2Krón 36,23)
A Krónikák második könyve egy örömteli szónoklattal ér véget. Czírus persa király felismeri azt, hogy az egy igaz Isten adta a kezébe az országokat és hazaküldi a választott népet.
Czírus felismerése példaértékű minden vezető funkciót betöltő ember számára. Senki nem kap hatalmat azért, mert az ő ügyességével, vagy éppen szerencsével került oda. Egyedül Isten akaratából lehet valaki irányító. Ha valaki erre nem jön rá, akkor szenved ő is, és a népe is. Ha valaki ezt meglátja, nem kerülik el ugyan a próbatételek, de tudja Isten átsegíti őt is, és népét is a megpróbáltatásokon.
Büszke kiskirályok és hatalmukban pöffeszkedő nagy királyok, ha nem tudják is, alattvalói az egyedül ténylegesen uralkodó Istennek, akié minden hatalom, aki csak egy időre ad kölcsön valamennyit a hatalmából másoknak. Ha a nép ebben bizonyos, akkor ez olyan belső tartást ad éppen a krízisek idején, a válságokban, amikor minden összekeveredik, amikor úgy tűnik, hogy a feje tetejére állt a világ, hogy kinevetik az Istent, azt gondolják, talán nincs is, talán magára hagyta ezt a világot. A benne hívők és az Őt ismerők tudják, hogy az Úr uralkodik, és a látszat nem téveszti meg őket, mert tudják, hogy mi a valóság.
Czírus áldást közvetít: „legyen vele az Úr!” Minden ember, akire Isten bízott, akár egy családot, akár több embert, áldásközvetítővé válhat, de csak akkor, ha figyel az egy igaz Isten szavára, és az Ő igéje szerint él. Legyen ma a te imádságod is: Tégy Uram engem áldássá! Ámen!
Rácz Ervin,
Erdőd