„Mert vétkeztek a mi atyáink, és az Úr előtt, a mi Istenünk előtt gonoszul cselekedének, és elhagyták Őt” (2Krón 29,6)
Generációs viták, atyák és fiak közötti veszekedések minden korszakban jellemzőek voltak. Talán ma ez még élesebb is. Az Ószövetség utolsó mondata a Malakiás könyvében azonban egy ígéretet fogalmaz meg Jézusról, aki „az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz.” Jézusban megszűnnek az ilyen jellegű konfliktusok.
Ezékiás nem kritizálja az ősei bűnét, hanem helyrehozza, helyére állitja a dolgokat, reformál. Egyszer egy családnak volt egy valódi antik vázája, amit egyik nemzedék örökölt a másiktól. Valóságos kincs volt, amit a kandallópárkányon tartottak, hogy mindig élvezhessék a látványát. Egy nap, amikor a szülők hazaértek, tizenéves lányuk az ajtóban várta őket. „Apa, anya, tudjátok, az antik váza, amiről meséltétek, hogy egyik nemzedék adta tovább a másiknak… „Igen?” – feleltek a szülők. „Nos, apa és anya… a mi nemzedékünk az előbb leejtette.”
Szükségtelen vádolni akár a mai fiatalokat, akár az előző nemzedékeket a károkért. A legkönnyebb másokat kritizálni. Nem, nem a te nemzedéked ejtette le, de a te nemzedékednek megvan az ereje arra, hogy jobb hellyé tegye a világot a következő nemzedék számára. Jézus Krisztus követőiként az a küldetésünk, hogy só és világosság legyünk a világban.
Rácz Ervin,
Erdőd