„És mikor még beszéle, ímé sokaság jöve, melynek az méne előtte, a ki Júdásnak neveztetik, egy a tizenkettő közül: és közelgete Jézushoz, hogy őt megcsókolja. Jézus pedig monda néki: Júdás, csókkal árulod el az embernek Fiát? Látván pedig azok, a kik ő körülötte valának, a mi következik, mondának néki: Uram, vágjuk-é őket fegyverrel? És közülök valaki megvágá a főpap szolgáját, és levágá annak jobb fülét. Felelvén pedig Jézus, monda: Elég eddig. És illetvén annak fülét, meggyógyítá azt. Monda pedig Jézus azoknak, a kik ő hozzá mentek, a főpapoknak, a templom tisztjeinek és a véneknek: Mint valami latorra, úgy jöttetek szablyákkal és fustélyokkal? Mikor minden nap veletek voltam a templomban, a ti kezeiteket nem vetétek én reám; de ez a ti órátok, és a sötétségnek hatalma.” (Lk 22,47-53)
Mindannyiunkat meghat a passió történet és sokféle gondolatot indít el szívünkben, melyek közül talán a legfájóbb az, miért kell a földre szállt Isten fiának szenvedni ? Hogy képes emberi világunk ennyire sok gyűlölettel Jézusra törni, rajtaütni? Mi irányíthatja az emberi szíveket Istenük és felebarátjuk iránt akkor, amikor ennyire nagy gyűlöletről tesznek bizonyságot? Ha, csak a saját magunk szívét nézzük, akkor megállapíthatjuk, hogy bármikor és bárhol képesek vagyunk mi is gyűlölködni, könnyedén. Elég hozzá egy parányi ok és máris mint Júdás “élére állunk” szívünk harag és gyűlöletsokaságának és azonnal eláruljuk Krisztusunkat, templomi eskünket, azt a tanítást, melyet a konfirmációban magunkba szívtunk. Emberi indulatunk szerint máris kard-ki-kard és jöhet a küzdelem.
Mind a Krisztusra támadók, mind pedig a tanítványok emberi indulataik miatt elvesznek. Júdás csókkal közelit Jézushoz, aki azonban ismeri annak szívét és számon kéri : így árulsz el engem ? A tanítványok nemes egyszerűséggel kardot rántanak, amit Krisztus igy véleményez: “Elég ennyi.” A főpapok, templomi elöljárók, szablyákkal és fustélyokkal támadnak…. Ebben a békétlen cselekménysorozatban Jézus Krisztus a békesség királya. Ő nem halad az árral, nem ragadják el az indulatok, nem ránt fegyvert, nem árulja el szolgálatát, hanem GYÓGYÍT. Meggyógyítja a megsebesített szolgát, aki azelőtt életére tört.
A passió fájdalmának egyik csodálatos pontja, Krisztus gyógyítása. Áldott üzenete, hogy a mi békétlen, harcos, támadó szívünket is megtalálja Jézus és meg is akarja gyógyítani csodálatos erejével. Azért, hogy abban ne legyen fájdalom, árulás fegyver és harag, csakis a meggyógyulás áldott ajándéka. Így biztosan megértjük, Krisztus irántunk való szeretetének határai nincsenek.
Kiss József,
Szatmárpálfalva