,,A jeruzsálemiek közül ekkor így szóltak némelyek: Vajon nem ő az, akit meg akarnak ölni? És íme, nyilvánosan beszél, és semmit sem szólnak ellene. Lehet, hogy a vezetők meggyőződtek arról, hogy ő a Krisztus? Csakhogy róla tudjuk, honnan való; amikor azonban eljön a Krisztus, róla senki sem tudja majd, honnan való. Amikor Jézus a templomban tanított, hangosan kiáltva szólt: Ti ismertek engem, tudjátok is, honnan való vagyok; de én nem önmagamtól jöttem, hanem igaz az, aki engem elküldött, akit ti nem ismertek. Én ismerem őt, hiszen tőle való vagyok, és ő küldött el engem. El akarták fogni tehát, de senki sem vetette rá a kezét, mert még nem jött el az ő órája.” – (János 7,25-30)
Lombsátrak ünnepén a tömeg azon vitatkozik, hogy vajon Jézus a Krisztus vagy sem. Vannak, akik jóváhagyják ezt, és vannak akik elvetik eme lehetőséget, még pedig azért, mert a korabeli hiedelem szerint a messiás hirtelen lép elő majd az ismeretlenségből. Meg is erősítik tézisüket: „nem lehet ő, hiszen tudjuk, honnan való„
Megdöbbentő Jézus válasza erre a kérdésre: „ti nem ismertek engem, mert nem ismeritek az Atyát.” Az örökkévaló Istent tehát nekünk is egyedül Jézus Krisztus által lehet megismerni. Pontosan ezt fogalmazza meg Jézus is a templomban: „én ismerem őt, mert ő tőle vagyok, és ő küldött engem.” Talán így már érthető, ha istenkáromlónak tartották.
Fontos látni e történet kapcsán, hogy Istent ne csak ködbevesző magaslatokban, vagy rejtelmes pillanatokban keressük, hanem a hétköznapok világában is lássuk meg. Életünk mozzanataiban és legapróbb történéseiben vegyük észre annak az Istennek a munkáját, aki számára mi a legfontosabbak vagyunk. Ámen.
Dohi Vilhelm Arnold,
Szamosdob