„Amikor pedig azok kérték, hogy hosszabb ideig maradjon náluk, nem volt rá hajlandó, hanem búcsút vett tőlük, és azt mondta: Ha Isten úgy akarja, ismét visszajövök hozzátok. És elhajózott Efezusból.” (ApCsel 18,20-21)
Pált megszeretik több helyen is, mert őszinte, hiteles és mert Isten Igéjét hirdeti. Ezt is kell látni mindamellett, hogy sok helyen bántják is emiatt. De Őt sem ez, sem az nem érdekli. Neki célja van, a céltudatos életet tőle igazán el lehet tanulni. Efézusban is marasztalják, de az Úrnak most máshol van terve vele. Nem ígérget fölöslegesen, az Úr órájára néz és még nem lát annyira előre, hogy bármit is ígérjen. Nem ígérget fölöslegesen.
Minden a tervek szerint alakul, de az nem az én tervem, hanem az Istené. Neki is van terve az én életemmel. Először is ráfigyelek. Ez az a jakabi feltétel, amivel idén részletesen is foglalkoztunk a gyülekezetben, amivel mindenképpen számolni kell: „Most tehát, akik azt mondjátok: „Ma vagy holnap elmegyünk abba a városba, és ott töltünk egy esztendőt, kereskedünk és nyereséget szerzünk”, azt sem tudjátok, mit hoz a holnap. Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik. Inkább ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja, akkor élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni.” (Jak 4,13-16)
Nem felelősség áthárítása ez és nem is egy üres szlogen, közhely hirdetésére bátorít, hanem arra, hogy tervezésem első lépése Isten megkérdezése kell, hogy legyen. Rugalmassá tesz. A reziliencia, azaz rugalmasságunk segít elfogadni a megváltoztathatatlant, és az Istentől kapott bölcsességgel különbséget tudunk tenni ez és a megváltoztatható között. Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka