… és miután előszólították az apostolokat, megverték őket, és megparancsolták nekik, hogy a Jézus nevében ne szóljanak, majd elbocsátották őket. Ők pedig örömmel mentek el a tanács elől, hogy méltókká tétettek arra, hogy az ő nevéért gyalázattal illettessenek. És mindennap a templomban és házanként nem szűntek meg tanítani és hirdetni Jézust, a Krisztust.” – (ApCsel 5,40-42)
Az apostolokat megverik és megtiltják nekik, hogy Jézus nevét említsék. A világ úgy gondolta, ezzel majd elhallgattatják őket. De ők örömmel mennek el, mert méltónak találtattak, hogy Jézusért szenvedjenek.
Eszméletlen mekkora fordulat ez. A szégyenből számukra dicsőség lett, a fájdalomból öröm. Mert tudták: osztoznak Mesterük sorsában, aki értük hordozta a keresztet. És ahelyett, hogy visszafogták volna magukat, még inkább bátran beszéltek. Mindennap a templomban és a házaknál, nem szűntek meg hirdetni Jézust.
Ők nem magukért éltek, hanem a Krisztus nevéért. Ez a bátorság és öröm a Lélek ajándéka, amit nekünk is ad ma. Te mit vállalsz Krisztusért. A világban ma is sok helyen keresztyén üldözés van, de szerencsére nálunk szabadon lehet hallgatni és hirdetni Isten örömüzenetét. Az alkalmakat használjuk ki. Hallgassuk és olvassuk az igét amíg lehet, és hirdessük szóval és tettel Jézust akit az Atya adott értünk, mert úgy szerette a világot.
Ha Őt hirdetjük, mi is megtapasztaljuk: semmi nem veheti el az evangélium örömét. Ámen.
Jobb Domokos,
Ombod