“Ti távolinak gondoljátok a veszedelem napját, és közel hozzátok az erőszak trónját.” (Ám 6,3)
Erőszakoskodni csak annak tudatában merünk, ha azt gondoljuk, hogy mi vagyunk a leuralók, mi gondoljuk magunkat a legerősebbeknek. Tettünknek pedig így azt hisszük, nincs következménye.
Erőszak trónján ül ma is sok ember, aki mások felett szeret uralkodni. Abban leli örömét, ha másokat megaláz, másokat kigúnyol, letipor, meggyaláz. Nemcsak tettekkel történik ám ez. Egy-egy jól odamondott, odabiggyesztett, frappánsnak tűnő mondat, amivel odaszúrunk és a másik lebénul tőle. Mi vagyunk a győztesek? Ha az erőszak trónján akarunk ülni, akkor biztos, de amúgy elvesztettük a harcot. Mert bár legyőztük a másikat, de nem győztük meg. Elhallgat, mert nincs érve, vagy mert nem látja értelmét folytatni egy erőszakoskodóval. Felülkerekedtünk, de valójában elvesztettük a másik embert, aki legfeljebb csak félelemből engedelmeskedik nekünk.
Aki azonban tudja, hogy bármikor jöhet a veszedelem napja, mindent úgy cselekszik, mond, hogy számon kérik tőle. Mind egy szálig. A szeretet a legnagyobb erő, a mégis szeretet! Ezt ne feledjük! Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka