„Most azért adj nékem bölcseséget és tudományt, hogy a te néped elõtt mind ki-, mind bemehessek; mert vajjon kicsoda kormányozhatja ezt a te nagy népedet?” (1Krón 1,10)
Salamon király híres kérése a mienk is lehet. Adj bölcsességet és tudományt Uram, mert óriási felelősség van a vállunkon sokszor. Vannak élethelyzetek, amikor képtelenek vagyunk meghozni a helyes döntést, mert vagy mindegyik lehetőség rossznak tűnik, vagy ritkább esetbe a bőség zavarában mindegyik döntés jó, de melyik a jobb? Nem lehetne egész életünkben az Úrtól kapott bölcsességgel járni? Ne csak akkor forduljunk hozzá, ha már magunktól elrontottunk valamit, hanem mindig az Őtőle kapott bölcsesség irányítson. Ránk ugyan nem bízott egy egész népet az Úr, de mindegyikünknek ott vannak a ránk bízott szeretteink, akiket képtelenek vagyunk pásztorolni, jó irányba vezetni, mert mi is rossz irányba haladunk.
Egy szép napon négy ember utazott egy kicsi, négyszemélyes repülőben: a pilóta, egy lelkész és két tinédzser, akik közül az egyik éppen azelőtt nyert díjat, mint A világ legokosabb tinédzsere. Repülés közben egyszer csak hátrafordult a pilóta, és így szólt: Van egy rossz hírem, és egy még rosszabb! A rossz hír az, hogy elfogyott az üzemanyagunk. A gép le fog zuhanni, és ripityára törik. A még rosszabb hír az, hogy csak három ejtőernyőnk van. Ez természetesen azt jelentette, hogy valakinek le kellett zuhannia a géppel együtt. A pilóta folytatta: „Nekem feleségem és három gyermekem van otthon. Nagy felelősség van rajtam. Sajnálom, de az egyik ejtőernyővel nekem kell leszállnom.” Azzal megragadta az egyik ejtőernyőt, és kiugrott. A világ legokosabb tinédzsere szólalt meg következőnek: „Én vagyok a világ legokosabb tinédzsere. Talán én leszek az, aki feltalálja az AIDS vagy a rák ellenszerét, vagy megoldja a világ gazdasági problémáit. Mindenki számít rám!” A világ legokosabb tinédzsere megragadta a második ejtőernyőt, és kiugrott.
Akkor megszólalt a lelkész:
– Fiam, vedd el az utolsó ejtőernyőt. Én megbékéltem Istennel, és kész vagyok lezuhanni a géppel. Fogd hát az utolsó ejtőernyőt, és ugorj!
– Nyugalom, tiszteletes úr! – mondta a másik tini. – A világ legokosabb tinédzsere a hátizsákommal ugrott ki.
Sok ember elég okosnak tartja magát. A valóságban viszont nagyon hasonlítanak a világ legokosabb tinédzserére. Ejtőernyő nélkül ugranak ki a világba. Úgy gondolják, hogy ők mindent tudnak, és mindennel rendelkeznek, ami szükséges ahhoz, hogy boldog és kiteljesedett életet éljenek, és ami megmenti őket az ütközéstől és az égéstől. Sok okos ember nem tanulta meg, hogyan kell helyes döntéseket hoznia, de nekünk van esélyünk, mint Salamonnak, bölcsességet kérni Istentől.
Rácz Ervin,
Erdőd