Olvasndó rész: I Kónikák 14 fejezete
A Filiszteusok pedig eljövén, elszéledének a Réfaim völgyében. Akkor Dávid megkérdé az Istent, mondván: Felmenjek-é a Filiszteusok ellen, és kezembe adod-é őket? (14,9-10a)
A ma reggeli rövid elmélkedésnek azt a címet lehetne adni, hogy az Úr az én tanácsadóm őreá hallgatok, benne bízok.
Ezt látjuk a felolvasott történetünkben is. Nézzük, csak mit látunk? A felolvasott Bibliai szakaszból azt derül ki, hogy a népek Hírám személyében elismerik Isten felkentjének felsőbbségét. Isten megmutatja szolgájának, Dávidnak, hogy teljesíti az őt illető kegyelmi döntéseit, amikor királlyá teszi az Ő népe felett és hatalma alá veti a népeket. Dávid király pedig Isten felkentjeként uralkodik s az Úr véleményére ad -azaz Istentől kér tanácsot. Dávid, csak az Úr jóváhagyásával indul el a harcba, nem megy a maga emberi bölcselkedő gondolati után hanem az Úrra hagyatkozik s meg is lesz az eredménye, hiszen győzelmet arat. Milyen jó lenne Testvéreim, ha mi is most félre tennék az emberi bölcs gondoltakat s problémáink élethelyzeteink közepette engednék, hogy az Úr legyen a tanácsadónk, és benne bízzunk.
Sajnos azonban sokszor nem az Úrtól kérünk tanácsot, hanem emberektől és emberi okoskodásoktól várjuk a jó megoldást a szebb jövőt, ahelyett, hogy észrevennék, hogy Úr tanácsa helyes döntés. Ne csak a végső elkeseredésben forduljunk Istenhez.
Az embernek szüksége van valakire, egy olyan valakire, aki nálunk egy fölöttünk álló erő, és Ő az, aki eligazítja, és rendben tartja a dolgainkat. Ő mellettünk van még akkor is ha már mindenki elhagyott bennünk. Ő, pedig nem más, mint a hatalmas Úr Isten, aki ma arra int bennünket, hogy merjük rá bízni magunkat, és tőle kérjünk tanácsot.
Szívleljük meg a mai Igénk s olvassuk el még egyszer az Igét s forgassuk és gondolkodjunk, de ne sokáig, mert nem tudni meddig tart a kegyelmi idő, keresd még ma az Urat s tőle kérd, s várd a tanácsot s meglásd éled jó úton fog haladni és áldásokban lesz részed Ámen
Kaszaniczki Csongor,
Tornyospálca