“És mikor az Úr látta, hogy megalázták magokat, ekképpen szóla az Úr Semája prófétának: Megalázták magokat, nem vesztém el őket, hanem némi szabadulást szerzek nékik, és nem ontom ki az én haragomat Jeruzsálem ellen Sésák által” (II. Krónika 12:7).
A Szentírásban több helyen olvassuk, hogy a király, vele együtt az egész nép elszakadt Istentől, nem tartotta meg az Úr törvényét vagy idegen isteneket kezdett el imádni. A lélekbeli elhajlást nem lehet szó nélkül hagyni, szemébe kell mondani a vétkesnek, hogy bűnt követett el.
A szeretet azt is jelenti, hogy óvom a másikat védem, oltalmazom. Sokan a szeretetből fakadó intést nem szívlelik meg vagy nem is hallgatják szívesen, fejüket is elfordítják attól, aki látszatra “rossz-akaró”.
Sésák próféta teszi a dolgát: odaáll Roboám király elé és szemére veti a saját és a nép bűnét. És akkor történik meg: mind a király, mind a nép lelkileg korrekciót hajt végre, az Ige szerint “megalázza magát” és kimond egy hitvallást: “”Az Úr igaz!” De az elkövetett vétekért vezekelni, bűnhődni kell, nem következik be a teljes megsemmisülés, el kell hordozni az egyiptomi fogságot, amely átnevelési idő lesz.
Isten könyörűlő, bűnbocsátó, az Ő egyszülött Fiában teljes bűnbocsánatot nyerhetünk, Őt alázta meg érettünk. Ne feledd azonban, hogy a bűnbocsánat csak teljes bűnvallás után következik. Ámen!
Fodor Lajos,
Halmi