“Ezek pedig nemsb lelkűek valának a Thessalonikabelieknél, úgymint kik bevevék az ígét teljes készséggel, naponként tudakozva az írásokat, ha úgy vannak- e ezek” (Ap. csel. 17: 11).
Örömmel tudósít a szentíró, hogy a Bereában élők nemes lelkűletűek voltak. Naponként foglalkoztak Isten ígéjével, számukra valóban lelki eledel lett a Kijelentés. Szükségét érezték annak, hogy Isten útmutatásával indítsák a napot, erőt merítsenek belőle a mindennapok küzdelmére, fáradságára. Hol vagyunk már attól az ideális állapottól, amikor híveink az esztendő napjait Isten hajlékában kezdték?
Istennek legyen hála, hogy azért nem hunyt ki híveink szívéből az Isten üzenete utáni éhség: egy-egy ígét olvashatnak a Szatmári Magyar Hírlapban vagy a Szatmári Református Egyházmegye honlapján rövid igemagyarázatok indíthatják el őket a minden reggel. Bizonyára, többen vannak olyanok is, akik naponként olvassák a Szentírást, mert szükségét érzik ennek.
A Bereában élők meg akartak győződni arról, hogy igazak-e mindazok, amelyeket Pál és apostoltársai hirdetnek. Mivel az IRÁS igazolta őket, mind többen és többen csatlakoztak a gyülekezethez. Miután meggyőződtek az igazság felől, nem kételkedtek a hirdetett Igében.
A hirdető részéről hitelességre van szükség, a hallgatónak, olvasónak joga van utána olvasni vagy a legjobb, ha együtt olvasnak utána mindannak, ami írva vagyon a Szentírásban. Igy elkerülhető a tévedés vagy a félreértelmezés.
Fodor Lajos
Halmi