“És mikor nagy vetekedés támadt, felkelvén Péter, monda nékik: Atyámfiai, férfiak, ti tudjátok, hogy az Isten régebbi idő óta kiválasztott engem mi közülünk, hogy a pogányok az én számból hallják az evangéliumnak beszédét, és higgyenek. És a szíveket ismerő Isten bizonyságot tett mellettük, mert adta nékik a Szent Lelket, miként nékünk is; És semmi különbséget sem tett mi köztünk és azok között, a hit által tisztítván meg azoknak szívét. Most azért mit kísértitek az Istent, hogy a tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet sem a mi atyáink, sem mi el nem hordozhattunk?”
Csel. 15,7-10
Az evangéliumnak nem tud ellenállni semmi, (!?) a pogány sem: Isten Igéje terjed, a gyülekezet gyarapodik napról napra.
„De” aztán az apostolok összegyűlnek, hogy meg-„vitassák” a fejlődést, s hogy a pogányokból lett keresztyének milyen dolgokat kell, megtartsanak az Ószövetség törvényei közül. A vitából vetekedés, veszekedés lesz. Hányszor történt már meg ez, azóta a hívekkel, összegyűlnek és… veszekednek.
Ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek nevemben, – mondja Jézus – és egy akaraton lesznek, bármit kérnek az Atyától, megadja nekik. Ez az „egyakarat” hiányzik, de ez az egy akarat csak akkor valósulhat meg, ha nem a saját akaratomat akarom véghezvinni, hanem hagyom, hogy legyőzzön, meggyőzzön az Isten, ha saját akaratomat alávetem Isten akaratának. Ne magunkhoz mérjük az Istent, ne magunkhoz mérjük a másik embert sem. Nem az én hitem az etalon, még akkor sem, ha én vagyok Isten után a legtökéletesebb.
Sok olyan csoportosulás van ma is a „hivatalos” egyházon belül és kívül is, felekezetek, egyházacskák, szekták, akik szentül meg vannak győződve, hogy ők és csakis ők tudják a „tutit”, csak velük beszél az Isten, és csak őket hallgatja meg. Ezek mind a saját képükre akarják formálni a keresztyén világot. Kérdem én „…mit kísértitek az Istent, hogy a tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet sem a mi atyáink, sem mi el nem hordozhattunk?
Isten, a szíveket ismerő… bizonyságot tett mellettük, – mondja Péter, – mert adott másoknak is Szent Lelket, miként nékünk is. Mi csak azzal törődjünk, hogy nekünk adott, s ha még nem kaptuk, kérjük, hogy áradjon le ránk, Isten Élőlelke, közel a Pünkösd kérjük és várjuk a Lelket. Ámen.
Jobb Domokos,
Ombod