„Állj fel lábaidra egyenesen! És felszökött és járt.” Ap. Csel. 14:10
Pál és Barnabás Ikóniumból kiűzetnek, mert az üdvösségről szóló prédikáció az ellenkező zsidók számára istentelenséget gerjeszt . Lisztrában az apostol meggyógyít egy embert, aki születésétől fogva sánta volt. Milyen csodálatos élmény, milyen hatalmas tette a Szentléleknek, mégis egyesek számára teljesen megrázó. Lisztra városának lakossága pogány volt, és e csoda láttára kiabálni kezdenek saját nyelvükön: „Az istenek jöttek le hozzánk emberi alakban!” Úgy gondolták, hogy Barnabás Zeusz, Pál pedig Hermész, és Zeusz helyi papjának vezetésével áldozatot kívánnal bemutatni az apostoloknak. Micsoda téves felfogás és istenkép?! Pál és Barnabás töprengés nélkül berontott a tömegbe és latba vetnek minden kéz- és hangjelet, hogy megakadályozzák a lakosságot abban, hogy megszegjék a tizparancsolat első tiltását: „Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.” (2 Mózes 20:3). Amikor Kolumbusz Kristóf és legénysége az új világrész paratjainál kikötöttek az őslakosság egyes törzsei azt hitték, hogy isteneik látogatták meg őket. Az „isteneket” elhalmozták ajándékokkal, nem hiányzott abból az arany és a fűszerek, de a mai igénk főszereplőivel ellentétben nem utasították azokat vissza. Örökös felállásra van nekünk is szükségünk, mert olykor annyira kényelmes ülni, annyira jó hallani a mások pozitív véleményét rólunk, hogy valóban el is hisszük, hogy mi vagyunk a legtökéletesebb emberek a világon. Pál és Barnabás megalázzák magukat, nem a maguk fényét akarják ragyogtatni, nem akarnak más tollával dicsekedni, hanem Istenre mutatnak. Ő az, aki ezt cselekedte! Ő az,aki ma gyógyított! Keresztelő János hasonlóan reá mutat: „Annak növekednie kell, nékem pedig alább szállanom.” (János 3:30). Legyen a mai napunk is az élő Istenre való mutatásunk!
Ilonczai Zsombor,
Szárazberek