Bírák 4, 7 „És te ellened kihozom a Kison patakjához Siserát, Jábin hadvezérét, az ő szekereit és seregét, és kezedbe adom őt.”
Olvasandó: Bírák 4
Jábin hadvezérének és seregének diadalmas legyőzése Debora idejében történt, aki prófétanő és bíró volt Izráelben. A harcot Isten indíttatására Izráel kezdi el Bárák vezetése alatt, aki viszont határozatlan a sorsdöntő kérdésekben, ezért ragaszkodik hozzá, hogy Debora is vele menjen. Azonban ez esetben a győzelem dicsőségét Isten egy nőnek adja, ez igaz úgy Deborára, mint Jáhelre, aki megölte Jábin hadvezérét Siserát, amíg az aludt. Jábin seregének ereje és nagysága félelmetes volt Izráel számára, emberi elgondolás szerint a harc kimenetele a pogány király, Jábin javára kellett volna eldőlnie. Emberi erő viszont sohase dicsekedjen Istennel szemben, mert Ő hatalmasokat ad a gyengék kezébe, harcedzett katonákat nők kezébe.
Kissé különösnek tűnik a prófécia megfogalmazása: „te ellened kihozom a Kison patakjához Siserát”. Isten nem azzal kezdi a bátorítást, hogy „kezedbe adom őt”, hanem azzal, hogy előbb szembe kell vele nézni, előbb harcolni kell vele. Reánk nézve ennek azért van jelentősége, mert imádságainkban kérünk Istentől szabadulást, gyógyulást, jó életet mi viszont az első megpróbáltatásnál megrendülünk. Leginkább harc nélkül akarjuk elérni amit szeretnénk, pedig a keresztyén mivolt sohasem szólt a kényelmes életről. Ne felejtsük el, hogy: „hű az Isten, a ki nem hágy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek”. (1Kor10,13). Ámen!
Erdei Árva István,
Szamoskóród