“A felfüggesztett gonosztevők közül pedig az egyik szidalmazá őt, mondván: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is!”
Luk. 23,39
Sokszor halljuk, napjainkban, hogy valaki „felfüggesztett” büntetést kap. Persze, amikor ma „felfüggesztenek” egy büntetést, az azt jelenti, hogy bizonyos időre elnapolják annak végrehajtását, s ha az elítélt jól viselkedik, a „felfüggesztés” ideje alatt, azaz nem követ el semmi törvénytelent, a büntetés valójában elmarad.
Az igénkben felfüggesztetteket, konkrétan függesztették fel, keresztre feszítették. Jézust és vele még két gonosztevőt. Azért nevezem így őket, mert az egyik őszintén megvallja, jogosan, cselekedeteikért, bűneikért kapták a lassú, fájdalmas, de halálos büntetést, a kereszt általi kínhalált.
Velük szemben Jézus azért feszíttetik meg, függesztetik fel, hogy mi „felfüggesztettet” kapjunk, azaz az Isten által kirótt büntetést, ami a mi esetünkben is jogos HALÁL, elkerüljük. Sőt a Krisztus megváltó halála által valójában nem is csak „felfüggesztettet”, hanem KEGYELMET kaptunk.
Az Ige itt arról beszél, hogy vannak olyan, nyomorúságban levő emberek, sőt halálba indulók, akik még ott sem békülnek ki, a másikkal civódnak, a másikat szidalmazzák. S ezeknek vannak elvárásaik…
Jézustól, hogy bizonyítsa ő a Krisztus sokan vártak el dolgokat, – tedd ezt, tedd azt, hogy higgyünk benned! – mondogatták, s mindenkor megfeledkeztek arról, ha tényleg Ő a Krisztus, a Megváltó, az Isten Fia, nem azt teszi, amit ők, vagy amit mi elvárunk tőle, hanem azt teszi, amit az Atya akar.
És mert úgy akarta az Örökkévaló, Jézus magát is megszabadította, minket is megszabadít az örök halálból, és a kárhozatból. Uram, emlékezzél meg én rólam, (is) mikor eljössz a te országodban!
Ámen.
Jobb Domokos,
Ombod