“Támada pedig (…) az Izráel megszabadítására Thóla, Puának, a Dodó fiának fia, Issakhár nemzetségéből való, aki Sámirban lakott, az Efraim hegységben. És bíráskodék Izráelben huszonhárom esztendeig, és meghala, és eltemetteték Sámirban.
Ő utána következett Jáir, a gileádbeli, és ítélé Izráelt huszonkét esztendeig. Ennek harminc fia volt, kik harminc szamárcsikón nyargaltak, és volt nékik harminc városuk, melyeket mind e mai napig Jáir faluinak neveznek, melyek Gileád földén vannak. És meghalt Jáir, és eltemetteték Kámonban.”
Bír. 10,1-5
Vannak „nagy” bírók, és „kis” bírók, legalább is a „szakemberek” szerint. A megítélés attól függ, hogy hány fejezetben beszélnek róluk a Bírák könyvében. Gedeon vagy Sámson „nagy bírók”, míg Thóla és Jáir „kis” bírók voltak. Szerintem a „nagyság” teljesen mást jelent.
45 év telik el úgy, hogy nem lázadnak, nem „sztrájkolnak”, mint Mózes ellen, nem dúl függetlenségi, vagy polgárháború, mint Salamon halála után, s ellenség se lépi át a határokat, mint megannyiszor Izrael történetében. Béke van, fejlődés, biztonság, gyarapodás, szeretet, megértés. Egyszerűen van élet. Ebben a mai globális világban épp ezek a „dolgok” hiányoznak, mert hiányzik az Isten a „vezetők” életéből.
23 illetve 22 év munkája, leírása benne van egy mondatban. Érdekes, hogy nem volt mit lejegyeznie a szentírónak. „Boldogan éltek, míg meg nem haltak” – mint a pozitív mesehősök. No lám, nem csak a mese, hogy lehet boldogan élni és meghalni. Ez az igazi „nagyság”szerintem, aki így él, és akinek következtében mások is így élhetnek.
Milyen volt a mi elmúlt 22 évünk, vagy az azt megelőző 23. 1989-ig szocialista egyenlőségnek álcázott diktatúra, azóta demokráciának lefestett rablógazdálkodás.
Sajnos a „mi” vezetőink hírből sem ismerik Istent. És mi? És mi ismerjük? Legalább a mi életünkben meglátszik, hogy mások vagyunk, vagy a ránk bízottak életén, családjainkban, gyülekezeteinkben, meglátszik, hogy ismerjük a Mindenség Urát?
Rengeteg üzenet van még ebben a néhány sorban, de itt, most nem térek ki rájuk. Akit érdekel, akinek van ideje, üljön le az Ige mellé és kérje Istent, ne maradjon néma. És ha megteszi, lehet boldogan élni mindhalálig, sőt Istennél még azután is. Ámen
Jobb Domokos,
Ombod