„Mert a papnak ajkai őrzik a tudományt, és az ő szájából törvényt várnak, mivel a Seregek Urának követe ő.” (Mal 2,7)
Akik a mai Igét elolvasták, könnyen gondolhatták azt, hogy ez nem hozzájuk szól, csak a lelkipásztorokhoz. És mindenféle felelősség-elhárítás nélkül mondhatom, könnyen átmehetünk ítélkezésbe, ami nem vezet sehova. Az egyetemes papság kálvinista elve alapján minden olyan ember felett, az Ige és nem ember, mond ítéletet, akik Isten Igéjét ismerik, mert nagy lehetőség Isten szavát hallgatni, ugyanakkor nagy felelősség is. A Seregek Urának követei vagyunk mindannyian, akik az Ő nevét magunkra vettük, keresztyének vagyunk. Vajon méltóak vagyunk a nevünkhöz?
Nagy Sándor, minden idők egyik legnagyobb hadvezére, hatalmas seregével majdnem az egész akkor ismert világot meghódította. Egyik hadjárata alkalmával egy éjszaka nem tudott aludni, és kijött a sátrából, hogy körüljárja a tábort. Ahogy az egyik szolgálattévő őrszem mellett elhaladt, észrevette, hogy az alszik – ami súlyos vétség volt. Az őrszolgálat közbeni elalvás büntetése bizonyos esetekben azonnali halál volt: a parancsnok leöntethette az alvó őrt petróleummal, és meggyújtathatta. Amint a hadvezér az őrszem felé közeledett, a katona ébredezni kezdett. Felismerte, hogy ki áll előtte, és halálra rémült.
– Tudod-e, hogy milyen büntetés jár azért, ha valaki őrség idején elalszik? – kérdezte meg Nagy Sándor a legényt.
– Igen, uram – válaszolta a katona remegő hangon.
– Hogy hívnak, katona? – kérdezte Nagy Sándor.
– Sándornak, uram.
A hadvezér megismételte a kérdést.
– Hogy hívnak?
– Sándor a nevem, uram – ismételte meg a kérdezett.
Nagy Sándor harmadszor is feltette a kérdést, ezúttal még hangosabban.
– Hogy hívnak?
– Sándornak, uram – mondta a katona alázatosan harmadszor is.
Akkor Nagy Sándor erősen a szemébe nézett a fiatal katonának, és erélyesen így szólt hozzá:
– Katona, vagy a neveden változtass, vagy a viselkedéseden
Nekünk, akik Krisztus nevének hordozói vagyunk, és magunkat keresztyéneknek nevezzük, úgy kell élnünk, hogy méltók legyünk e névhez. Ne csak őrizzük a tőle kapott tudományt, hanem fejlesszük, használjuk és világítsunk vele hiteles életünkkel! Ámen!
Rácz Ervin,
Erdőd