„Én pedig, szól az Úr, tűz-fal leszek körülötte és megdicsőítem magamat ő benne!
Örülj és örvendezz, Sionnak leánya, mert ímé elmegyek és közötted lakozom! így szól az Úr. Hallgasson minden test az Úr előtt: mert felkelt az ő szentséges helyéről.” (Zak 2,5.10.13.)
Amikor nyáron a tengeren voltunk családommal és szamoskóródi lelkipásztor testvérem családjával, akkor láttunk egy hatalmas házat erős kőkerítéssel körülkerítve, hatalmas udvarral és szökőkutakkal. A furcsa számunkra mégis az volt, hogy a ház be volt kamerázva a kaputól kezdve a bejáratig, és feltételezem bent is. A kapun ez a felirat állt: nem szabad fényképezni, vagy felvételt készíteni. Az itt lakó ember bizonyára félt valamitől, vagy féltett valamit. Nem tudhatjuk. De az biztos, hogy igyekezett alaposan bebiztosítani a házát.
Amikor Zakariás könyvének 2. fejezetét olvasom, valami hasonló jut eszembe. De eljön az idő, amikor az emberek nem a kőfalak védelmében bíznak többé, hanem az Úr Istenben. Azt ígéri ugyanis az Úr Isten, hogy Ő maga lesz áthatolhatatlan tűzfal az ő népe körül (5.v.) (Jeruzsálemet ír, de ez kollektív értelemben az egész zsidó népet jelenti). Azok, akiket az északi országrészről asszír fogságba hurcoltak, hazatérhetnek. Azok, akiket a déli országrészből babiloni fogságba vetettek, hazajöhetnek. A visszatértek pedig örülhetnek, mert maga Isten lakik majd közöttük (10.v.). Ez a jelenlét pedig garancia arra, hogy nem éri őket semmilyen veszedelem. Isten ítéletet tart a népek felett, és visszafogadja magához az ő népét, már „fel is kelt az ő szentséges helyéről” (13.v.).
Prófétai szó a fogság utáni rehabilitációról. De figyelembe véve a fogság utáni kor váradalmait, elmondható, hogy van ebben a néhány versben egyfajta messianisztikus jövőkép, miszerint Isten maga jön el népe közé és uralkodik, és a népek (értsd pogány népek) közül is sokan eljönnek Őhozzá. Ugyanez vonatkozik a Messiás 1000 éves uralkodására is, amiről a Dániel illetve a Jelenések könyve beszél.
De addig is, ami bennünket érint, biztonságban tudhatjuk a mi életünket. Aki gazdag, beriasztózza házát, stb. Mindannyian igyekszünk emberileg mindent megtenni a magunk és családunk védelmében. De elég ez? Vajon a mi lelkünk védelmében mit teszünk? Belátjuk-e, hogy Isten jelenléte garancia arra, hogy semmi baj nem ér? Persze ehhez az kell, hogy jelen legyen életedben, hogy ne a magad értelmére támaszkodjál, hogy ne emberi eszközökben bízz, hanem egyedül Istenben.
Talán sokan, ha ma ilyet mondana valaki, hogy nem kell a város kőfala, hanem Isten maga lesz kőfal, akkor kinevetnék azt az embert. Ezt hittel kell elfogadni. Vagy elhiszed, vagy sem. Vagy elég neked Isten jelenléte életedben, és el tudok mondani: ha Isten velünk kicsoda ellenünk? Vagy ha nem elég neked Isten, és nem bízol eléggé gondviselő szeretetében, akkor nem is fogod sohasem tudni egészen Rá bízni magad.
Lehet választani: Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem… vagy magamban bízok, mert félek, gazdagságban bízom, hatalomban bízom stb.
Kürti Tamás,
Szatmárgörbed – Aranyosmeggyes