„Jaj azoknak, akik gondtalanul élnek a Sionon!” Ám 6,1
Egy nagyon kemény ítélet hangzik Ámos próféta könyvének idézett részében. Izráel és Júda vezető rétege a címzett, ám nem csak a papok, a Sion és Samária hegyének lakói kell ezt meghallják, de a nép vezető rétege is, a korabeli politikusok.
Kinek szól ma a jaj? Kit szólít meg ma a vészjelző felhívás? Ki lakik ma a Sionon? Nemcsak a papok, de mindenki, akinek Isten háza a második otthona. Szól ez az ige mindenkinek, aki vasárnapról vasárnapra énekli: A Sionnak hegyén, Úr Isten, tied a dicséret… Mert ugyanaz az elbizakodottság, a bűnök, hibák, vétkek, botlások elbagatellizálása tölti ki a mi életünket is.
Mi vagyunk, akik „a veszedelem napját messze gondoljátok”. Gyermekkori vallásórák kedves éneke volt: Mi várjuk az úr Jézust, mikor jön. De a gyermekséggel ez az állandó advent is elmúlt az életünkből, és ha vasárnap várjuk is az Urat, hétköznap már kevésbé.
Nem várjuk, mert fiatalok vagyunk, és még oly sok megvalósításra váró álom van a tarsolyunkban. Nem várjuk középkorúként, mert ott vannak a gyermekek, és nekik még iskolába kell járni, látni szeretnénk életük gyümölcsét. És nem várjuk időskorban, mert „az én időm, mint a szép nyár…”, és még oly sok minden vár rám.
Igen, messze gondoljuk a veszedelem napját, a számonkérés, az elszámoltatás napját. Újabb és újabb hitelekkel, alkudozásokkal próbáljuk mind távolabb odázni, hátha elfelejti az Úr.
És a jaj felhangzik. Ámos ajkán, és ma is megszólít az ige lapjairól, és figyelmeztet:
Siessetek, hamar lejár,
Kegyelme már régóta vár.
Ma még lehet, ma még szabad,
Borulj le a kereszt alatt!
Varga Botond,
Szatmár-Németi