“ Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben” Lk 11,2a
Olvasandó: Lk 11,1-13
1. Atyánk. (Atyám). Jézus gyakran használja Lukács evangéliumában ezt a szót. Amikor megfeszítik, ezt mondja: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek” (Lk 23,34), később pedig: „És kiáltván Jézus nagy szóval, monda: Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet. És ezeket mondván, meghalt.” (Lk 23,46). Tehát Jézus nem csak a csendes imádság alkalmával fordul bizalommal Istenhez, mint Atyához, hanem a fájdalmak közepette is. Mennyei Atyánkat a szeretet, a gondoskodás, a ránk figyelés jellemzi. Jól tudja, mire van szükségünk. Jézus Krisztus által örömeinkben és gondjainkban mi is úgy fordulhatunk Istenünkhöz, mint Atyánkhoz.
2. Mi. Ez a személyes névmás az imádságban az összetartozást jelenti, azt, hogy egy közösségbe, a megváltottak seregébe, a „Krisztus testébe” tartozunk. Ugyanakkor azt is jelenti, hogy nem csak embertársaim, de Krisztus is a testvérem, hiszen egy az Atyánk. Valóban úgy tudunk tekinteni egymásra, mint testvérek? Valóban összetartozunk?
3. Aki a mennyekben vagy. Személyes és bizalmas a kapcsolat Istennel, de ugyanakkor a bizalom nem válhat bizalmaskodássá. Ő a mennyben van, ami azt jelenti, hogy hódolattal és alázattal kell elébe járulnom. Jelenti továbbá, hogy „övé a hatalom”, azaz nem kell aggodalmaskodnom, mert olyan Atyám van, aki tudja, mire van szükségem. József Attilával együtt kérhetjük: „Fogadj fiadnak, Istenem, / hogy ne legyek kegyetlen árva” (Nem emel föl).
Ámen
Király Lajos,
Batiz