“Ekkor elhagyák őt a tanítványok mind, és elfutának”(Máté 26: 56-b)Olvasandó: Máté 26: 47-56
A tanítványok magatartását összegzi ez az egyetlen mondat, amikor Jézust elfogják a Gecsemáné kertjében. Néhány verssel elébb még arról olvashatunk, hogy az egyik tanítvány (Péter) kirántja kardját, le is vágja az egyik szolga fülét, a Mester védelmére kél, de Jézus visszatéteti szablyáját a helyére, nem engedi meg, hogy ember védje meg. Ezt csak az Atya tehetné meg egyedül …
Mentik az önmaguk életét. Lehet magyarázni a félelemmel, a rémülettel, bármiféle helyzet-szülte lelkülettel,- gyávákká, meghátrálókká alacsonyodnak. A gyermekeknél figyelhető meg: ha játék közben valami baj történik, elfutnak, mert félnek a következményektől. Mi lesz, ha kiderül?… Semmivé lesz egyszerre a tanítványokban a bátorság, mintha mindent elfelednének, mit mondott és miket cselekedett Jézus, csak önmagukra gondolnak. Menekülni ahogy csak lehet, “elfutni” minél előbb, amíg nem késő, menteni, ami még menthető.
Nagypéntek felé, ahogy kiteljesedik Jézus szenvedése és halála, bennünk is sok minden összezavarodik. Megindulnak az érzelmek, emberi gondolataink ejtenek rabul, szeretnénk, ha nem volna halál. De kezdjük érteni is: mindennek így kellett lennie, minden értünk történt, ezért engedjük közel hozzánk jönni a keresztutat, amelyen elindult az Isten Fia. Ha ennek az útnak a vége halál is, bátorságot kell vennünk, meg kell erősödnünk abban a hittudatban, hogy ez az idő csak két napig tart, a harmadikon már a hajnallal együtt ébred, hogy minket is új életre támasszon. Ne futamodj meg! Ámen.
Mentik az önmaguk életét. Lehet magyarázni a félelemmel, a rémülettel, bármiféle helyzet-szülte lelkülettel,- gyávákká, meghátrálókká alacsonyodnak. A gyermekeknél figyelhető meg: ha játék közben valami baj történik, elfutnak, mert félnek a következményektől. Mi lesz, ha kiderül?… Semmivé lesz egyszerre a tanítványokban a bátorság, mintha mindent elfelednének, mit mondott és miket cselekedett Jézus, csak önmagukra gondolnak. Menekülni ahogy csak lehet, “elfutni” minél előbb, amíg nem késő, menteni, ami még menthető.
Nagypéntek felé, ahogy kiteljesedik Jézus szenvedése és halála, bennünk is sok minden összezavarodik. Megindulnak az érzelmek, emberi gondolataink ejtenek rabul, szeretnénk, ha nem volna halál. De kezdjük érteni is: mindennek így kellett lennie, minden értünk történt, ezért engedjük közel hozzánk jönni a keresztutat, amelyen elindult az Isten Fia. Ha ennek az útnak a vége halál is, bátorságot kell vennünk, meg kell erősödnünk abban a hittudatban, hogy ez az idő csak két napig tart, a harmadikon már a hajnallal együtt ébred, hogy minket is új életre támasszon. Ne futamodj meg! Ámen.
Fodor Lajos
Halmi
Halmi