Kicsoda hát a hű és bölcs szolga, akit az ő ura gondviselővé tőn az ő házanépén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt? Boldog az a szolga, akit az ő ura, mikor haza jő, ily munkában talál.
Mt.24,45-46
Olvasd még, a Mt.24,45-51.
A Szolgák és urak, témakör tág, és magában foglalja, a múlt, a jelen s a jövendő (míg vissza nem jön Jézus) történelmi, társadalmi és szociális rétegződéseit szinte mindent, ami az emberek alá-fölérendeltségéből adódik. E helyett beszéljünk inkább a szolgák (mi) és Úr (Ő), kérdéskörről. Ebben az értelemben mi mindannyian Isten teremtményei vagyunk, a Teremtő gyermekei vagyunk, az Atya szolgái vagyunk, s az Úr örökösei leszünk. Ha megjön, és munkában talál, megjutalmaz, olvassuk fenti versekben és nem csak ott, a Szentírás különböző oldalain. Tegyük boldoggá Örökkévaló Istenünket azzal, hogy munkában talál bennünket. A napszámos, mikor az ura elfordul vagy félremegy, rögtön leül, s csak akkor kezd ismét sürögni, ha hallja gazdája érkezését. Mi ne legyünk ilyenek. Legyünk hűségesek.
A fenti Igében, a szolgák dolga, hogy eledelt adjanak a háznépnek. Isten háznépét kell, tehát etesse a jó szolga, mikor az 5000 ember (csak férfiak) megéhezik, a tanítványoknak azt mondja Jézus: Adjatok ti enniük! mt.14,16. A mindenkori szolga Isten népét kell, etesse, jól tartsa, pásztorolja, vigyázzon rá. „Legeltessétek az Istennek köztetek lévő nyáját, gondot viselvén arra nem kényszerítésből, hanem örömest; sem nem rút nyerészkedésből, hanem jóindulattal; Sem nem úgy, hogy uralkodjatok a gyülekezeteken, hanem mint példányképei a nyájnak. És mikor megjelenik a főpásztor, elnyeritek a dicsőségnek hervadatlan koronáját.” 1pét. 5,2-4.
Nem csak a lelkész, a gondnok, a presbiter szolga, nem csak a „vezetők” kell, hogy gondoskodjanak a nyájról. A maga rendjén minden tagja a gyülekezetnek szolga, s eledelt kell, hogy adjon az atyafiának.
Mert, őrízője vagy a te atyádfiának… ha bölcs vagy és hűséges mindenképp. (1móz 4,10) Ámen!
Jobb Domokos,
Ombod