Mt 12,31–37
Jézus szavai ostorként csattannak olyan emberek lelkiismeretén, akik nem ismerik el a lélek hatalmát, csak annyit, hogy élő lélek van bennük. De nem arra, hogy az irányítsa őket, mert arra a törvény való. A törvényt pedig kimagyarázzák, és zökkenőmentesen élhetik önző, álnok életüket. Jézus tudatja, hogy a Lélek, azaz Isten Lelkének a kisebbítése, gyengítése, megbántása, a benne való kételkedés nem bocsánatos bűn! Sőt, a törvényt sem lehet félre és saját gondolat szerint magyarázni, mert a tettek a leghangosabb bizonyságok. Mindenki AZ és OLYAN, amilyennek a tettei ismertetik. A számadás senki számára sem kerülhető el, azaz mindenki egyenlő mércével mérnek meg! A beszéd pedig egyáltalán nem mellékes, és nem attól függ, hogy kinek mondjuk, hanem hogy mint mond a száj. Mert nem csak a tettekért, még a szavaiért is elszámoltatható mindenki. A mai igénk tehát egy kemény figyelmeztetés: nem mindegy, hogy mit beszélünk, nem mindegy, mit teszünk, hogy élünk, mert Isten számon tartja és számadásra von. Éljünk úgy, hogy sem félnünk miattuk, sem megbánnunk azokat ne kelljen!