Mt 16,26.
Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Vagy mit adhat az ember váltságdíjul a lelkéért?
Olvasandó: Mt 16, 21-28
Életünk alakulása, nem mindig zökkenőmentes. Kudarcok, lelki vívódások, kétségbeesések, veszteségek tarkítják. Emberi természetünkból kifolyólag arra törekszünk, hogy boldogok legyünk, kiegyensúlyozottak, elégedettek. Mindent elkövetünk, hogy elérjük céljainkat, barátokat szerezzünk, társat, szerelmet, kedvest. Törtetünk, és küzdünk azért, hogy valamiképpen mások legyünk, elégedettek és boldogok. Az eszközök és lehetőségek sokaságában nem vesszük észre, hogy önmagunknak ártunk. A pénz, a boldogság, a szerelem, a stabilitás megteremtése adott esetben előre nem látható fájdalmakat, kétségeket, félelmeket okozhatnak bennünk. Annyira megragadó a jézusi mondat: Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Arra int és figyelmeztet Jézus (az egész igeszakasz figyelembe vételével), hogy minden élethelyzetben, az önfeláldozó szeretet kell látható legyen életünkben. A világi gondolkodás, a fiatalság körében egyre terjedő posztmodern világszemlélet beszédes jelei annak, hogy miért van annyi szomorú fiatal, annyi zátonyra futott élet és kapcsolat. A mai nap kérdése ez: Milyen helyen van ma Jézus az életedben? Milyen mérce alapján rendezed be szórakozásodat, fiatalságodat, beszédedet, munkádat, idős éveidet?
Aki Jézus Krisztus szerint, az ő akaratához hűen él, s megtapaszatalja mit jelent megváltottnak lenni. Megérti, hogy minden terhét rá vetheti, s ez kibeszélhetetlen áldások forrását fakasztja fel. Olyan áldásokat, amelyek gazdag lelki ajándékokban válnak láthatóvá, mint a szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Adja Isten, hogy ez így legyen.
Ámen
Elek Arnold Zoltán
Szatmár-Láncos