Hálát adok, Uram!
Olvasandó: 1Thessz 3, 9-13
„Mert milyen hálával is fizethetünk az Istennek ti érettetek, mindazért az örömért, amellyel örvendezünk miattatok a mi Istenünk előtt?!”(1Thessz 3,9)
Édesanyámhoz későn érkezett a mentő. Világra jöttem egy vidéki házban. A mentőorvos azt mondta, akár meg is halhattam volna. Gyermekkoromban annyi injekciót kaptam, hogy a falunkban lévő asszisztens csak azt mondta: a harmadik lavórral következik. Tizenkét éves voltam, amikor fejest ugrottam a falu határában lévő folyóba úgy, hogy kezemet nem tettem előre. Fejem egy kőnek ütközött… életben maradtam. Ifjúként gyakran játszottuk azt, hogy villanyvezetékcsőből éles papírrakétákat lőttünk ki. Egy alkalommal a szemem fehérjébe találtak… Folytathatnám. Hála Istennek, hogy vigyázott rám, és Pállal együtt csodálkozva kérdezem: milyen hálával is fizethetném meg mindezt Istennek?
A tegnapi nap folyamán a régi kórházban egy „halálraítélt” beteg szemeiből sugárzott a hála a Szentírás Igéjének hallatán. Olyan világban élünk, melyben úgy érezzük, joggal hagyja el ajkunkat a panasz szava, semhogy a háláé és köszöneté. Engedjétek meg, hogy a mai napon hálát adjak:
– A gyermekért, ki amikor átölel, elfelejtteti gondjaidat
– A hitvestársért, aki szeret
– A szülőért, aki gondoskodik
– A barátért, aki segít
– A gyülekezetért, aki tanácsol
– A legnagyobb ajándékért: Krisztusért és a benne gyökerező örök életért
– S hála érted Istennek, ki e sorokat olvasod.
„Uram, én mindenért hálát adok!”
Ámen!
Király Lajos,
Batiz