“…a valóság a Krisztusé” (Kol 2:17)
A zsidókból lett keresztyének nem tudnak szabadulni zsigereikbe rekesztett szokásaiktól. Bennük maradt a múlt. A pogányokból keresztyénné válók szintén önmagukban hordozzák régi világuk megszokásait, ők sem tudnak felhagyni ezekkel egyik pillanatról a másikra. Krisztusban két világ találkozik egymással, de ez nem jelenti azt, hogy a kettő is össze keveredik egymással és lesz belőle egy “lecsó-vallás”, amelyben jól megfér egymás mellett a zsidózás és Krisztus elfogadása vagy a pogányság átmentése. Éles határt kell0 húzni a kettő közé, de azt is figyelembe kell venni, hogy ez nem megy egyik pillanatról a másikra, időre van szükség ahhoz, hogy a Krisztusba vetett hit megérjen és letisztuljon. A forrásnak indult must kidobja magából a szennyet, csak azokat az aromákat, ízeket engedi meg letisztulni, amelyek odavalóak. A salak leülepszik a bor aljára, egy ideig táplálja a bort, de idővel ártalmára lesz, le kell fejteni a letisztult bort a seprűről.
Pál apostol is egy ilyenszerű folyamatról beszél, most még nem szabad ítélkezni a külsőségek miatt, amelyeket a frissen keresztyénné lévők gyakorolnak, de ébresztgetni kell őket, hogy az emberi rendelések felett van Krisztus. Türelmesnek kell lenni mindenki iránt, várni kell, hogy mindenki egyen egyenként ébredjen rá arra, hogy csakis Jézustól meghatározott lehet az Ő élete. Ő az élet központja.
Amennyiben erre ráébredtél, a többi kevésbé számít, mert megtaláltad az utat, az igazságot és az életet. Ennyi pedig elegendő, hogy beismerd, eddigi életed-szokásaiddal együtt- hiábavaló volt, de megújultál Krisztusban. Ámen.
Fodor Lajos,
Halmi