“A botor és gyermekes vitatkozásokat pedig kerüld, tudván, hogy azok háborúságokat szülnek. Az Úr szolgájának pedig nem kell torzsalkodni, hanem legyen mindenkihez nyájas, tanításra alkalmas, türelmes.”
Okos enged szamár szenved. Talán ezt is mondhatná Pál ifjú szolgatársának Timóteusnak. Mi timóteusok meg is kérdezetnénk: miért mindig csak én legyek a jó? Hogyan tudnék én mindig higgadt, nyájas, alkalmas és türelmes lenni?
Sokszor nem tudunk engedelmeskedni az Igének. Az élet hoz olyan alkalmakat, amelyekben temperamentumunktól függően vagy függetlenűl felcsattanunk, folytatjuk a buta veszekedéseket, felvesszük a kesztyűt, pedig tudjuk: nincs értelme, csak a tüzet tápláljuk tovább.
Nem vagy aktív autóvezető, de látom a söfőröket, ahogyan kerülik a gödröket az úton, inkább kikerülik, minthogy belemenjenek. Igazuk van. De mit tegyünk ha az élet tele van gödrökkel? Nagyon fárasztó dolog ez. Valamelyik gödörbe bele kell menni. Elkerűlhetetlen. Elkerűlhetetlen?
Az Úr szolgájának nem kell torzsalkodni – mondja Pál. Nincs szüksége rá, mert egy másik dimenzióban gondolkodik, jézusi magatartással és tőle tanúl alázatot, szelídséget, türelmet. Jézus felemel és a kereszt magasságában nincsenek gödrök. Ámen!
Rácz Ervin,
Erdőd