„Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelynek a pecsétje ez: ismeri az Úr az övéit és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja! Egy nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is, amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók. Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas.” 2Tim. 2, 19-21
„Ó csak levél! Mi fájdalom! Lásd sír te hű Urad! Ilyen kevés tehát hited? Csak így szeret kemény szíved? Nincs rajtad semmi más: csupán levél, csupán levél!
Ó csak levél az életed! Gyümölcse hol marad? Urad mióta várja már, ha nincs, ítélet árja vár! Jaj, hogyha nem terem, mi haszna fán, levél csupán?!”
Advent első vasárnapja Jézus Krisztus visszajövetelére irányítja a tekintetünket, s akkor már csak egy dolog lesz fontos: Jézussal járt-e valaki vagy sem. Advent csendjében jó lenne elgondolkodni néhány kérdésen: Mivel töltöm e földi életet? Minden olyan fontos, amivel foglalkozom, mint ahogyan én azt gondolom? Nem marad ki igazán fontos dolog?
Pál apostol egy példával szeretné megértetni velünk, hogy mivel tudunk igazán örömöt okozni az Istennek. Egy házban sok és sokféle edény van, a lényeg, hogy mind hasznos legyen a ház urának. Mit jelent ez? Azt, hogy az ház ura, a Mindenható Isten, az edények pedig mi vagyunk. Szempont-e nekünk, hogy hasznosak legyünk a ház Urának? Minden ember akkor áll hivatása magaslatán, ha használható lesz az Isten kezében. Amikor nem én döntök, nem sodor magával a világ, de még mások véleménye sem mérvadó, csak az, hogy ne álljak üresen egy polcon használhatatlan edényként.
Ne felejtsd el testvérem: ennek a világnak van Ura. Sokszor nem látszik, sokszor az az érzésünk, hogy a Gonosz irányít mindent, de egyszer visszajön a Gazda, és akkor számon kéri, milyen edény voltál, hasznára voltál-e az Úrnak. Igazi adventi evangélium, hogy a hívő ember szüntelen Jézus jelenlétében él, és akkor hasznos edény lesz, tele gyümölccsel. Élj hát úgy, hogy életed fáján ne csak levél, hanem gyümölcs is legyen. Ámen.
Nagy Róbert,
Apa