2011. november 20.

“Harcold meg a hitnek szép harcát, nyerd el az örök életet, amelyre hívattattál, és szép vallástétellel vallást tettél sok bizonyság előtt”

(I. Tim. 6: 12)

A keresztyén ember élete olyan, mint a gladiátoré, aki állandó edzésben tartja az ő lelkét. Felvértezi önmagát azokkal az eszközökkel, amelyek egyrészt megvédik a kísértésektől (állandó támadásoktól), másrészt viszont garantálják a győzelmet. Nem véletlen, hogy Pál apostol az előbbi, 11.
versben arra kéri a fiatal tanítványát, hogy kövesse az igazságot, az istenfélelmet, a hitet a szeretetet, a békességes tűrést, a szelídséget.
Mintha csak a Lélek gyümölcseiről volna szó. A keresztyén erények gyakorlása a lelki fegyverzet. A mai világban az erőszakosok, a törtetők, a hatalmukat fitogtatók próbálnak meg vezetni és irányítani.  A gyermekek sokszor kapnak olyan figyelmeztetést a szülői házban, hogy ne legyenek alázatosak, harcolják ki, ami megilleti őket, akár az iskolában, akár a társadalomban. Hiánycikk az önmagunkba való nézés, még kevésbé a keresztyén mérce alá való állás, csak az számít, hogyan érvényesülök, hogyan tudok előbbre jutni, az embertársam eltaposásával is. Kegyetlen harc ez, az önmagam akaratának érvényesítése közben mellettem emberi életek véreznek el, mennek tönkre lelkileg és idegileg. Lehet, hogy győzök, ott ülök majd magaslatomon, de “nem lesz emberem”, ami még fájóbb: Krisztust is elveszítem.
Az apostol nem ilyen harcot akar, “*szép*”-nek nevezi ezt a küzdelmet. Azt jelenti ez, hogy ez a harc számomra nem megterhelés, nem nagy erőfeszítés, könnyedén győzök, mert edzésben tartom az én lelkemet imádságos életemmel, naponkénti bibliaolvasással, a szeretet gyakorlásával, utána nyúlok annak, aki lemarad, buzdítom, bátorítom, hogy ő is lépjen, mozduljon. Amennyiben nekem célom van, mutassam meg ezt a célt másoknak is, mert együtt
indultunk, együtt kell futnunk és célba érnünk, hogy elmondhassukegyütt:”Aki győz, az örökségül nyer mindent”. Ámen.

Fodor Lajos
Halmi

Vélemény, hozzászólás?