“Akik iga alatt vannak mint szolgák, az ő uraikat minden tisztességre méltóknak tekintsék, hogy Isten neve és a tudomány ne káromoltassék. Akiknek pedig hívő uraik vannak, azokat meg ne vessék, mivelhogy atyafiak; hanem annál inkább szolgáljanak, mivelhogy hívők és szeretettek, kik a jótevésben buzgólkodnak.”
1 Tim.6,1-2
Ma már nincs rabszolgaság, legalább is azt hiszem. (bár egyes becslések szerint, a világon évente nyolcszázezer embert rabolnak el, vagy csalnak el, s adnak el sexrabszolgának, ha ebben van is igazság, úgy gondolom „minket” ez nem érint. Minket, akik a mai napon olvassuk ezt a Pál által megfogalmazott igazságot)
A kérdés az, hogy nekünk mit mond ez a két sor. Kik a mai szolgák, kik vagyunk mi?
Szerintem mindenki szolga, akinek munkahelyén főnöke van, akinek otthon, vagy az iskolában parancsolnak, akinek vannak bizonyos elvégzendő kötelességei.
Ha tehát „szolgák” vagyunk, szolgáljunk, érti Pál! Tegyük a dolgunk örömmel, ne siránkozzunk, hogy a főnök keveset fizet, pedig csak mi dolgozunk a cégnél. Ne panaszkodjunk, hogy az asszony nem enged el sörözni a haverokkal. Ne átkozzuk a tanárt, ha kisseb jegyet ad, mint azt mi gondolnánk. Ne tartsuk bunkónak a pasit, libának a csajt, ha nem támogatja törekvéseinket. Ne mondjuk, hogy szüleink maradiak, ha nem akarnak elengedni, bulizni. Ne szidjuk az államot s a politikusi réteget, akik rossz irányba viszik az egész országot (világot).
Azt se mondjuk, hogy a „főnök” nem oda való, csak úgy kapta meg az állást, hogy ismeretsége volt, pénzért vett diplomát, lefeküdt valakivel… – még ha ez igaz is… nekünk a jót kell feltételeznünk, és mondanunk, hogy Isten neve ne káromoltassék. Csak tegyük azt, ami a dolgunk, azt, amit elvárnak, azt, amiért fizetnek, azt, amit kell.
S ha mi, akik Krisztuséi vagyunk, látjuk, hogy a minket vezető is hisz a Megváltóban, tegyük buzgóbban, szolgáljunk még inkább.
Soha ne szomorítson el a sorsunk, életünk, ha mi megpróbálunk bűn nélkül éli: ne érezzük kilátástalannak a helyzetet, mert egy ige szerint, nincs olyan messze az Úr, hogy meg ne szabadíthatna, s egy másik azt mondja: ahol az Úrnak Lelke ott a szabadság. Ámen.
Jobb Domokos,
Ombod