1 Tim 5,17
„A jól forgolódó presbiterek kettős tisztességre méltattassanak, főképen a kik a beszédben és tanításban fáradoznak”
Az első gyülekezetekben az idős, szent életű férfiaknak megvolt a maguk rendje. Ugyanakkor voltak olyanok ebben a kollégiumban, akik hitük és erejük szerint részt vettek a gyülekezet vezetésében, az igehirdetés és kormányzás szolgálatában. Pál azt parancsolta Timóteusnak, hogy az ilyen presbitereket kettős tisztességre, tiszteletdíjra méltassa. A presbiterek, akikre különleges feladat hárult, különleges védelemben részesültek. Az alaptalan vádaskodás ellen mentve voltak, viszont ha vétkeztek, különleges felelősségük terhe miatt az egész gyülekezet előtt nyilvánosan vonták őket felelősségre. Mindebből kiderül, hogy nagy jelentősége volt az egyházfegyelemnek a gyülekezet életében.
Ma is vannak presbiterek a gyülekezeteinkben, igaz nem a koruk alapján lettek azok, hanem a gyülekezet tagjai választják meg őket, de ez még nem jelenti azt, hogy a tisztesség ne járni ki nekik. Az ige értelmében viszont a presbiterek is hitük szerint kell kivegyék a részüket a szolgálatban. Elkeserítő, amikor azt hallja az ember, hogy: menjenek a presbiterek közmunkára, azért lettek megválasztva. Pedig ilyen és ehhez hasonló gondolkodás sok egyháztagot jellemez. Ez a helyzet pedig súlyosbodik, amikor azt tapasztaljuk, hogy már maguk a presbiterek sem látnak többet a szolgálatukban. Imádkozzunk ma gyülekezeteink presbitereiért, hogy az Istentől kapott feladatukat hűen elvégezhessék. Ámen!
Erdei Árva István,
Szamoskóród