Alapige: Jn 3, 16 v.
Bibliaolvasás: Jn 3, 16-21v.
A félelem és a bizonytalanság minden ember életének állandó, mondhatni minden napos velejárója. Nem érezzük életünket, emberileg szólva stabilan állónak, mert a holnaptól rettegünk, az elvárásoktól, teljesítő képességeink határától. Sokat szeretnénk és jól, miközben oly kevés dolog ad biztonságot és nyugalmat. Az igében egy áldott ígéret és biztatás található. Egy szilárd alap, a változó és fejlődő világban mellyel sokszor nem tudunk lépést tartani. Nem kell félned, ha e világ minden körülményei, kísértései, csapásai és megpróbáltatásai ellenére is, életedet az egyszülött Fiúra bízod. Mert Ő azért jött, hogy Isten határtalan szeretetét kézzelfoghatóan és szemmel láthatóan is, a hitetlenkedő és bizalmatlan ember számára megmutassa. Olyanoknak is amilyenek mi vagyunk sokszor, kik nem látnak túl a gonderdőn. Isten megmutatja, hogy igenis szeretete bizonyítéka és záloga az Ő egyszülött Fia jelenléte, szeretete. Mindenkinek? Nem éppen! Van feltétel is, életre szóló. S most nem annak kell megfeleljél, hogy mennyire stabil az anyagi helyzeted, milyen jó a háttered, nyugodalmas az életed, kompatibilis vagy mindenre, egy tökéletes ügyfél – mert csak igy kapsz valamit. Az Úr a benned elültetett hitet és annak gyümölcseit nézi. Jézusba vetett hited az, amely elűzi a félelmet és biztonságot ad. Mert Isten engemet is úgy szeret…. lehet e annál megnyugtatóbb kijelentés, mint élni az Isten szeretetében, mintegy oltalom szárnyai alatt. Az esetleges csapásokat is másként értékelem, mert tudom Isten elfogad és szeret gyarló hitem által. Nem azt akarja, hogy elvesszek, eltűnjek, félre álljak már az útból, mint sokszor lehet, hogy mások így kívánják, hanem az örök életre rányitja a figyelmemet. Isten bebizonyította szeretetét irántunk: Fiát elküldte. Hitünk: a mi szeretetünk megmutatása. Hol juthat ez kiteljesedésre? Az örök életben. Addig vigyázzunk, el ne veszítsük a hitünk által mutatott jó irányt.
Ámen
Balla Gábor