“A ki az õ bizonyságtételét befogadja, az megpecsételte, hogy az Isten igaz.
(Ján 3, 33.36.)
Isten elküldte Fiát ebbe a világba. Nem azért, hogy kárhoztassa, hogy bűneiért megbüntesse, hanem azért, hogy megtartsa. Minden ember életének a fordulópontja az, hogyan viszonyul Jézus Krisztushoz.
A Jézus Krisztusba való megtartás nem egy lehetőség a sok közül, hanem az egyetlen lehetőség. „Nincs senki másban üdvösség, mert nem adatott emberek között az ég alatt más név, amely által kellene megtartatnunk” (ApCsel 4,12).
A legnagyobb Úr szolgált. Nem hatalmaskodott, nem fuvalkodott fel, nem kereste a maga hasznát. Ezt látta az Atyánál és erről tett bizonyságot.
AZ Ige azt mondja, hogy aki az Ő bizonyságtételét elfogadja az megpecsételte, hogy az Isten igaz. És aki nem, azon Isten haragja marad, és az hazuggá tette őt.
Egy igehirdetőnek azt mondták: „Nézze, amiket mondott Jézusról, az nagyszerű. De én nem tudom elhinni, hogy Ő az én életemet is megoldaná és ilyen egyszerű lenne az üdvösség. A válasz így hangzott: „Akkor jelentse ki itt előttünk, hogy az Isten hazudik!” Az ember így kiáltott fel: „Nem, én azt nem mondtam.” De ezt gondolta. Talán sokan így gondolkodnak Istenről. Aki nem engedelmeskedik a Fiúnak, az szereti s sötétséget és a bűnt, és nem akar tőle megválni. De ők is átélhetik azt a csodát, amit Saul is átélt és Pállá lehetnek.
Ő gyújtson világosságot a szívünkben, mert nem azért jött, hogy kárhoztasson, hanem, hogy megtartson. Ámen!
Nagy Erika,
Sárközújlak