Olvasandó passzus: 3Móz. 23,23-44.
„Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván: Szólj Izráel fiaihoz, mondván: A hetedik hónapban, a hónap első napján ünnepetek legyen néktek, emlékeztető kürtzengéssel, szent gyülekezéssel. Semmi robot munkát ne végezzetek, és tűzáldozattal áldozzatok az Úrnak.”
(23-25. versek)
Úgy gondolom, nem véletlen, hogy éppen a mai napon szól ez ige által az Úr hozzánk. Ebben a passzusban Izrael ünneplését „szabályozza” Isten. Tudtukra hozza, hogy mikor és miként kell úgy megülni az újév, az engesztelés és a sátoros ünnepeket, amelyek szorosan összetartoznak, hogy az szerinte való legyen. Az ünnep idején a választott nép hálával ismerhette fel Isten gondviselését, amit láthattak az őszi időszakban betakarított földi javakban, de ekkor emlékezhettek az egyiptomi szabadulásra is. Úgy tűnik, Izrael a mindennapi robot munkájában hajlamos volt elfeledkezni erről. Ha nem így lett volna, akkor nem lett volna szükség e versekben leírt kürtzengés (újév) ünnepére, amit „emlékeztető kürtzengéssel, szent gyülekezéssel” kellett megülni.
Egész életünk során, de az elmúlt hét során is, Isten gondviseléseként, volt minden napra elegendő testi és lelki táplálékunk, erőnk. Holnap Úr napja van, vasárnap, amikor emlékezhetünk arra, amire az első századokban a keresztyének minden vasárnap hálaadó és ünneplő szívvel emlékeztek, hogy Krisztus halálával és feltámadásával, miként szabadított ki minket a bűn és az örök kárhozat fogságából. Lehet, hogy a saját „robot munkánkban” hajlamosak vagyunk elfeledkezni erről?
Ne felejtsük el, amikor megszólal az emlékeztető harangzúgás, hogy szent gyülekezéssel templomainkban, Istennek ünneplő szívvel kell hálát adnunk. Ámen.
Simon Attila
Tamásváralja