2010 december 3.

„Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképpen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó időkben szólott nékünk Fia által….”

Zsid 1, 1

Isten minden időben párbeszédet akart kialakítani az általa teremtett emberrel. Ebben a csodálatos kapcsolatban Ő az, aki mindenkor közelít az ember felé, Ő az, aki először szólít meg, és teszi meg az első lépést nem mi. Micsoda különbség! Mi vagyunk az elesett, kisemmizett sorsban élők, nekünk kellene hamarabb kinyújtanunk kezünket felé, de amikor ezt nagy nehezen megtesszük, észrevesszük, hogy már valaki nemcsak kezet nyújtott, hanem át is ölelt, karjaiba fogadott. S teszi ezt évezredek óta hűségesen, szeretettel. Ő ma is, amikor az adventi várakozás pillanataiban, várjuk a találkozás beteljesülését egészen közel jön, és amint szavára világ teremtetett, úgy azt akarja, hogy bennünk is új élet alakuljon. Mi magunk képtelenek vagyunk erre, halljuk meg ezért hívogató, szelíd szavát.

Imádkozzunk a mai napon azokért, akik önmaguk vagy mások hitetlenségéből soha sem hallhatták meg Urunk hívogató szavát.

Ilonczai Zsombor

szárazberki lelkipásztor

Vélemény, hozzászólás?