Kezdőlap / Napi Ige / 2010. december 21.

2010. december 21.

Zsid 10,1-18

„Ahol pedig bűnbocsánat van, ott nincs többé bűnért bemutatott áldozat”

(Zsid 10, 18)

Bűnbánati alkalmakon, amikor gyülekezeteinknek csak töredékével találkozunk, bizonyára mindnyájan elgondolkodunk: mit is jelent az embereknek a bűnbánat? Ők hogyan készülnek az ünnepre, az úrasztalánál való megállásra, ha nem a bűnbánati alkalmakon? Mit is kellene jelentenie a bűnbánatnak?

Sokak gondolatában úgy jelenik meg, mint az ószövetségi áldozat: eljövök a templomba, elmondok egy imát – jó esetben –, vagy elmond helyettem a pap egy imát, és akkor megyek haza. Túl vagyok a bűnbánaton, megvolt az áldozathozatal, hisz feláldoztam az időmet, mostmár közelebb vagyok a tökéletességhez. Egy kicsit bűnbocsátócédula-szaga van az ilyetén bűnbánati lelkületnek.

Nagyon szépen útbaigazít bennünket a levél tizedik részének első fele az ószövetségi áldozattal, és így a „bűnöket leimádkozó” bűnbánati alkalmakkal kapcsolatban is: ez „sohasem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat”. Így csak időpocsékolás az egész.

Mi akkor a helyes bűnbánat? Az, ahogyan Jézus Krisztus közelít hozzá: „Ímé itt vagyok, hogy cselekedjem óh Isten a te akaratodat”. Odaállsz a bűnbánati alkalom találkozásában Isten elé, és várod, hogy parancsoljon. Várod, hogy elküldjön. Börtönbe? Hajléktalanokhoz? Öregotthonba? Zaklatott családokhoz? Te indulsz, mert tudod, hogy az igét hirdetni kell, a jóhírt vinni kell: elközelgetett.

Jézus Krisztusra mutató bűnbánati alkalmainkon Ő tegyen minket felfelé néző emberekké!

Varga Botond

Szatmár-Láncos, slp

Szóljon hozzá