November 9-én újabb – immár XXII. – szakaszához érkezett az ugocsai kistérségi presbitertalálkozó. Idén a Tamásváraljai Református Templomban gyűlt össze öt ugocsai gyülekezet – Halmi, Tamásváralja, Kisbábony, Dabolc, Túrterebes – lelkipásztora, gondnoka és presbitere, hogy tovább éltessék a hagyományt, együtt hívják segítségül az Urat és tanácskozzanak a jövőre nézve.
A vasárnap délután 16 órakor kezdődő találkozó istentisztelettel kezdődött. Igét hirdetett Ft. Bogdán Szabolcs János, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, aki a Máté evangéliuma 20. fejezetének 1-től, 19-ig terjedő versei alapján. Igehirdetésében kiemelte az Egyház és az azt alkotó gyülekezetek nem a mienk, hanem az Úré! Bármennyire is nehéz elismerne, de nem a mi gyülekezetünkről van szó, hanem az Úr gyülekezetéről. S ami az Úré, azzal azt kezd, amit csak akar. Fontos tudatosítani magunkban, hogy mi, családunk, gyülekezeteink az Anyaszentegyház, magyar nemzetünk, az Isten kezében van. S ez jó hír, mert, ami az Úré, az ő megtartja és igazgatja. A lelkipásztorokat és a presbitereket is különféle szolgálatokra hívja el az Úr az ő gyülekezeteiben, kit hosszabb, kit rövidebb időre. Ha csak egy ciklusban vagy presbiter, akkor abban tégy meg mindent, hogy Isten nevére dicsőség szálljon. Lelkipásztorként és presbiterként nem az egymással való versengésre és irigykedésre hív el Isten, hanem a közös munkálkodásra, mert Krisztusban mind egyek vagyunk, az egy testnek tagjai, de Krisztus a fő! – bátorította az egybegyűlteket az igehirdető.
Igehirdetést követően, Nt. Kala Noémi Katalin lelkipásztor köszöntötte az egybegyűlt mintegy 70. ugocsai presbitert és lelkipásztort. Köszöntésében kiemelte az egymáshoz tartozás gondolatát, és egy Abraham Lincolnnak tulajdonított történet által fejtette ki, hogyan tudunk közösségben dolgozni, kivirágozni, ízzó parázsként jelen lenni, s hogyan tudunk egyedül elbukni, elhervadni és füstölgő fekete szénné lenni.
Ezek után Illés Jenő a Szatmári Presbiteri Szövetség elnöke köszöntötte a gyülekezetet, kiemelte, hogy a régió gyülekezetei önszervező módon immár 22 éve megszervezik ezt a találkozót. Majd szívhez szóló gondolatokkal köszöntötte Kala Noémi Katalin helybéli lelkipásztort.
A köszöntések után rendhagyó módon nem hagyományos előadás, hanem egy kerekasztal beszélgetés következett. Kala Noémi Katalin a presbiteri szolgálatról kérdezte Bogdán Szabolcs János püspököt és Dr. Király Lajost, a Szatmári Református Egyházmegye esperesét. Öt kérdés mentén igyekeztek választ találni arra, hogy mi a valóság ma a gyülekezetekben, miért idegenednek el sokan az egyháztól, mi lehet a megoldás ebben a helyzetben, mit jelent ma presbiterként igazán jelen lenni és mi a küldetés és a remény az egyházi szolgák és presbiterek életében? Fontos, őszinte, hiteles és aktuális válaszok hangzottak el mind a püspök-, mind a esperes úr részéről. Többek között arról beszéltek, hogy a gyülekezetek nem csupán létszámban, hanem lélekben is fogyatkoznak! Isten népe azonban soha nem a számokban volt erős, hanem a hűségben. A presbiter ma annak a belső tűznek az őrzője, amely a gyülekezet szívében lobban fel újra. Továbbá az emberek soha nem a hitet hagyják el, hanem a kapcsolatot. Nem Isten ellen fordulnak, hanem nem érzik, hogy valaki számít rájuk. A presbiter itt válik híddá: ő az, aki összeköti az oltárt és az utcát, a templomajtót és a szíveket. A minőség sokszor többet gyógyít, mint a mennyiség. A megoldás erre a helyzetre – vallják az előljárók – nem a több, hanem a mélyebb. Az egyház mindig a kevésből épült: abból, amit hittel odatettek Isten kezében. A gyülekezetek valódi erőforrása, nem a pénzben, hanem a kapcsolatokban rejlik – az egymásért mondott imában, a segítő szóban, a közös szolgálat örömében. Presbiternek lenni ma nem pozíció, hanem jelenlét. Ott lenni, amikor más nincs, szólni, amikor kell és hallgatni, amikor arra van szükség. A presbiter a gyülekezet pulzusa. az a csendes erő, amely fenntartja az életet. A presbiter Isten szívverése a gyülekezetben. Nem az eredmény tartja életben az egyházat, hanem a hűség. A remény viszont nem azt jelenti, hogy biztos a jövőnk, hanem hogy biztos a Forrásunk. Mert az Egyháznak mindig a Jézus lesz a fundámentoma s a szent igére épül fel lelki temploma, egyháza, gyülekezetei, egész életünk – zárták gondolataikat a kerekasztal beszélgetés résztvevői.
A találkozó végéhez közeledve Oroszi Attila, tamásváraljai gondnok, köszöntötte Nt. Szilágyi Róbert István, dabolci lelkipásztort, aki rangidősként ott volt a találkozó gondolatának születésekor és a kezdetektől mindmáig szorgalmasan és szívén viselve jelen van és segít a szervezésben. Isten gazdag áldása legyen családja életén és szolgálatán.
A XXII. Ugocsai Presbitertalálkozó, Nemzeti Imánk, a Himnusz eléneklésével, majd szeretetvendégséggel ért véget. Köszönet illesse a Tamásváraljai Református Egyházközséget, annak Presbitériumát és Nőszövetségét a példás szervezésért. Isten gazdag áldása legyen a gyülekezet életén.
A Jakabi feltétel mellett 2026-ben Dabolc ad otthon a soron következő ugocsai presbitertalálkozónak. Ezt követően 2027-ben Kisbábony, majd 2028-ban pedig Túrterebes zárja a kört.
