” n vagyok az letnek kenyere.” (Jn. 6,48) – Olvasand igeszakasz: Jn. 6,41-51
J zus Krisztusunk ” N” mond sai k z l olvashattuk ma az egyiket: ” n vagyok az letnek kenyere.” A zsid k sz m ra ez fennakad st is jelentet, hiszen emberi oldalr l pr b lt k megk zel teni J zus szav t, hogy a mennyei keny r, t pl l k. Azon gondolkoztak, hogy hogyan mondhat ilyet, amikor az apja J zsef az cs, az anyja meg M ria volt. Ugyan olyan emberek, mint k maguk. Csak a val s gnak hittek, felfel val tekint s k pedig nem volt, ez ltal az let k szeg nyebb lett, mint azok , akik ezzel a mennyei keny rrel akartak megel g lni. Gondold csak v gig, h nyszor meg t rt nik veled is az, hogy f ldi dolgokr l kezdesz el filozof lgatni, s az apr r szletek kidolgoz sa miatt, elfelejtkezel a l nyegr l. Mi rt ilyen az letem, amilyen? Mi rt vagyok elhagyatott? Sikertelen? Nem vessz k azt szre, hogy elt volodtunk az let ad j t l s megszentel j t l, s a miatt a sorsunk olyan, amilyen, b n kkel teli.
J zus azt mondja, hogy az ember a m land dolgokhoz k t dik. s hogy jobban megismertesse ezt, az t t mad zsid kkal a pusztai v ndorl s idej n kapott mann t hozza fel p ld nak. A manna muland lelem volt az aty iknak, mert nem szabad totta meg ket a hal lt l. gy a lelk nk sehol m shol nem tal lja meg azt a t pl l kot, amivel a lelki letre t pl ltatik, csakis Benne. Ez rt sz l gy J zus, hogy n vagyok ez amennyi keny r. Magamat adom nektek. Nem f ldi mann t, vagy kenyeret vehettek magatokhoz, hogy ideig- r ig ljetek ltala itt a f ld n, hanem maradand t pl l kot adok nektek.
J zus ad! Az els ad s, amir l kor bban besz lt, napi rendszeress ggel t rt nik, mikor Krisztus Mag t k n lja nek nk. M sodszor jel li ez azt az egyszeres ad st, ami a kereszten t rt nt, mikor ldozatul adta Mag t az Atyj nak, mert akkor tadta Mag t a hal lnak, hogy az embereknek let k legyen, s most arra h vogat, hogy lvezz k az hal l nak gy m lcs t. Sz munkra ugyanis semmi haszna sem lenne annak az egykor k n lt ldozatnak, ha most nem venn nk r szt a szent lakom n.
Napjainkban sajnos sokan vannak m g olyanok, akik a zsid khoz hasonl an k telked , meg nem rt gondolatokat, rz seket t masztanak a mennyei keny r ir nt. Te ne tedd ezt, hanem mihamarabb fogadd el a mennyei keny r t pl l erej t. J zus mondja: ” n vagyok az letnek kenyere.”
Kov cs M ty s P ter,
S ndorhomok