„Így végezteték el a gyülekezet sátora hajlékának egész munkája, és az Izráel fiai egészen úgy csinálák, amint az Úr parancsolta Mózesnek, úgy csinálták.” – (2 Mózes 39,32)
A felületes olvasó számára unalmasak ezek a leírások a Mózes második könyvéből, ugyanis nagyon fárasztónak tűnik a sok aprólékos részletezése a szent sátor elkészítésének és felszerelésének vagy éppenséggel a papi öltözetek kivitelezése. Azonban ettől függetlenül figyelmet érdemel az a tény, hogy milyen pontossággal, alapossággal és hihetetlen türelmes, odaadó munkával végezték mindezt. Azt lenyűgöző mestermunka minden apró pici részlet kidolgozása, ami valósággal ámulatba ejti a mai olvasót.
Úgy gondolom, mindenképpen tanulhatunk ebből, de nemcsak a Mózes korabeliektől, hanem azoktól az eleinktől is, akik csupán néhány évtizeddel vagy évszázaddal éltek előttünk, hisz ha csak a régi épületeket említjük, amelyek ma is körül vesznek bennünket, milyen alapos munkával, a szép iránti érzékkel építették fel őket. Nemcsak óriási szakértelemről, hanem sok-sok türelemről s az esztétikai szépség iránti érzékenységről árulkodnak ezek az építészeti remekművek. Ez csupán egy példa, de ugyanez jellemző az emberi alkotás más területeire is a letűnt korokból. A mai kor embere sokat tanulhatna ebből.
Ugyanakkor figyelemre méltó az is, hogy minden egyes fázis befejezése után ez a megjegyzés olvasható, hogy mindent úgy csináltak, „amint az Úr parancsolta Mózesnek.” Isten csak szépet és jót cselekszik. Az Ő munkája szemet gyönyörködtető, a teremtés után ezt olvassuk: „És látta Isten, hogy minden, amit teremtett, íme igen jó” – (1 Mózes 1,31).
Igyekezzünk mindent úgy cselekedni, ahogy az Úr Isten elvárja tőlünk, és akkor az nemcsak szép lesz, ami a szemnek tetszetős, hanem a lelket is gazdagító, nemesítő, azaz végső soron Isten dicsőségét és embertársaink javát szolgáló munka lesz. Ámen.
Szilágyi Balázs,
Szatmár-Láncos