„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek.” – (Máté 7,1-2)
Az ember hajlamos arra, hogy kritikus szemmel nézzen a másik emberre. A kritika jó, ha épít, ha tanulni lehet belőle. A kérdés mindig az, milyen szándékkal mondjuk, milyen érzések vannak mögötte. A rosszindulat mérgez, rombol! Jézus pontosan tudja mennyire érzékenyek, sértődékenyek vagyunk. Fölösleges fájdalmaktól, bosszúságtól akar megóvni minket. Nekünk embereknek nem az a feladatunk ebben a világban, hogy ítélgessük egymást! Elsősorban arra teremtettünk, hogy Istent és egymást szeressük! Nem vagyunk méltók arra, hogy egymást ítélgessük, hiszen mindnyájan bűnösök vagyunk! A „szálkák” keresése helyett vegyük észre a szükségben lévőt, gyászolót, szenvedőt, bajba jutott társukat. Jézus azonnal cselekszik, valahányszor egy ilyet lát. Hitére és az Istennel való kapcsolatára kérdez rá! Ha ez rendben van, készen áll a gyógyulásra. Ha ez nincs meg, csak ítélkező, követ dobáló, képmutató farizeusok vagyunk! Legyünk alázatosak, figyelmesek, és érzékenyek. Először nézzünk önmagunkra, tisztítsuk meg a saját magunk látását! Először önmagammal legyek kritikus, s ha rendben vagyok önmagammal és az én Mennyei Atyámmal, akkor szavaim, cselekedeteim nem sértőek, bántóak, hanem olyanná válnak, mint a Jézus gyógyító kezei. Ámen
Elek Arnold Zoltán,
Szárazberek