,,Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, se testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem vagytok-e ti értékesebbek azoknál? Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy perccel is? Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mező liliomait, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek? Ne aggódjatok tehát, és ne kérdezgessétek: Mit együnk? – vagy: Mit igyunk? – vagy: Mit öltsünk magunkra? Ilyesmikért a pogányok törik magukat; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek. Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja” – (Máté 6,25-34)
Nem tudom a kedves olvasó, hogy van vele, de én, amikor elolvastam a mára kijelölt igét, két gondolat jutott eszembe: egy református ének és egy Heidelbergi káté kérdés. Református énekeskönyvünk 499. számú éneke így fogalmaz:
,,Ne aggodalmaskodjál, nézz Istenedre fel!
Ő felruház és táplál, rád gondot ő visel.
Dicső Király, ég és a föld Ura!
Szívünk tiéd, légy annak is Ura!
A Heidelbergi káté 27. kérdés-felelete pontosan arra kérdez rá, ami a mai igeszakasz központi gondolata, Isten gondviselése! Azt mondja, hogy a minket körülvevő élet nem a véletlen szüleménye, hanem Isten akaratából és tanácsából következik minden. Ha tüzetesen elolvassuk az igét, akkor egy szó uralja az egész szakaszt. Egy negatív kicsengésű szó: aggodalmaskodás. Négyszer szólít fel az evangélista arra, hogy: ne aggodalmaskodj! Minden mindennel összefügg. Ha az ember – te és én – nincs élő kapcsolatban az Istennel, nem Ő életem és szívem Ura, akkor bizony eluralkodik rajtunk az aggodalmaskodás.
Jaj, mi lesz most? Mi lesz velem ezután? Vajon mit hoz a holnap? Ismerősek ezek a kérdések? Hány stresszes percet, hány nyugtalan éjszakát eredményeztek már a te életedben is? Azt mondja erre az ige, csak a pogányok tesznek ilyet, ők aggódnak mindenért is. Az aggódásunk legtöbbször fölösleges. Olyanokért aggodalmaskodunk, amire nincs hatásunk, nem tudjuk irányítani, nem áll hatalmunkban megtenni. Azt mondja a mai ige, káté és énekszakasz: mindezek helyett inkább nézz fel Istenedre! Van aggodalomra okot adó dolog az életünkben? Sajnos néha több is a kelleténél. Ilyenkor mit tud tenni a keresztyén ember? Bízik az ő Istenében, aki tudja mire van a leginkább szüksége. Ő lát minket, lát téged. Nem marad közömbös irányodban. Csak egyet kér: a problémáid helyett rá nézz! Egy találó gondolat mondja: ne mondd a te Istenednek, hogy nagy problémád van, hanem mondd a problémádnak, hogy nagy Istened van! Ne aggódj! Ámen.
Varga Tamás Sándor,
Túrterebes