,,Uram, Dávidnak fia, könyörülj rajtam!” (Mt 15,22b)
Egy kétségbeesett édesanya mélyből jövő mondata ez. Bár a kánaáni asszony fizikailag nem tartozott Isten népéhez és látszólag Jézus is ehhez tartja magát, mégis az ő hite áttöri e földi határokat. Akkor amikor ez az asszony folyamatosan Jézus után kiált már a tanítványokat zavarja és kérik Jézust tegyen valamit. De Jézus határozottan kijelenti, hogy ő csak Izráel házához küldetett. De az asszony nem adja fel. Ami ezután következik igazán rendkívüli:
„Ő (Jézus) pedig felelvén, monda: Nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni. Az pedig monda: Úgy van, Uram; de hiszen az ebek is esznek a morzsalékokból, amik az ő uroknak asztaláról aláhullanak.” (Mt 15,26-27)
Az asszony válaszában olyan értékek vannak, amelyeket csak a hit tud megformálni: az alázat, az állhatatosság, a bizalom, az elfogadás. Ezeket látva Jézus megteszi, amit kér, mert érzi ennek az asszonynak a hitét. Az édesanya hite elfogadja bármit mond is az Úr, alá veti magát annak. Illetve ez a hit az Úr könyörületére támaszkodik. Úgy is mondhatnám, hogy ennek az asszonynak élete forrása, sőt még a lánya életének a forrása Ura könyörülete.
Kedves olvasó, aki néhány percre megálltál a rohanásból, arra kérlek most csendesedj el és vizsgáld meg a hitedet! Ott vannak e ezek a jellemzők a te hitedben? 1. Elfogadod, amit Urad mond, bármi is legyen az? 2. A hited egyetlen forrása Urad könyörülete? 3. Ott van e az állhatatosság a hitedben? Ne aludj el addig ma amíg ezeket a kérdéseket őszíntén meg nem válaszolod! Ámen.
Törő Attila,
Patóháza